A NSZK az évfordulón sem bírt az NDK-val

Akárcsak az 1974-es világbajnokság csoportmérkőzésén, a szombat este Lipcsében rendezett keletnémet-nyugatnémet labdarúgó öregfiúk-derbin is az esélytelenebb keleti válogatott hagyta el győztesként a pályát.

Az NSZK és az NDK labdarúgó-szövetségeinek (DFB és DFV) egyesülésének huszadik évfordulója alkalmából rendezett kétszer negyvenperces összecsapás első félidejében Berti Vogts együttese határozott fölénybe került Eduard Geyer legénységével szemben. Matthäus lövését, Klinsmann fejesét, majd lövését csak bravúrral hárította az NDK-legendák néven pályára lépett keletiek kapusa, Bräutigam. Ám a 31. percben már ő is tehetetlen volt: Reuter jobboldali beívelését Riedle mintaszerűen felugorva fejelte hét méterről a bal alsó sarokba.

Feltűnő volt, hogy a keleti csatársor (Thom, Kirsten, Rösler) képtelen volt gólhelyzetbe kerülni a kiválóan záró és életkorban is igen fiatalnak számító nyugati négyes hátvédsorral szemben. Hogy milyen jól működött a retesz, arra ékes bizonyíték, hogy az első nagy NDK-s helyzetre az ötvenedik percig kellett várni: egy hosszan előrevágott labdát "elnéztek" a védők, és a jó ütemben kiugró Kirsten és Rösler elől az utolsó pillanatban mentett a kapujából kifutó Köpke.

A nyugati mezőnyfölényt váratlan fordulat törte meg. A 59. percben egy szöglet után az ötösnél a labda után rugaszkodó Kirstent Schulz hátulról buktatta, a megítélt büntetőt a csereként beállt Marschall magabiztosan értékesítette. Ez szinte szárnyakat adott a "hazai", azaz lipcsei közönség előtt játszó NDK-legendáknak, akik egyre többször veszélyeztették az ellenfél kapuját, és a 69. percben a vezetést is megszerezték. Az igen agilis Wosz balról beívelt szögletét Herzog fejjel megtoldotta, és az üresen hagyott Kirsten nyolc méterről ballal kapásból a hosszú sarokba lőtt.

A gól felrázta a nyugatiakat, látszott rajtuk, hogy semmiképpen sem akarnak vesztesként levonulni a pályáról. A belemenések egyre keményebbek, a reklamálások egyre hevesebbek lettek, jóllehet a meccs előtt mindkét csapat játékosai fogadkoztak: a szép játék és a közönség szórakoztatása a lényeg. Az utóbbival nem is volt baj: a rengeteg NDK-s zászlóval érkező 16 ezer néző a keleti vezetés után egyre jobb hangulatba jött. Amikor három perccel a vége előtt Wosz és társai igyekeztek eldugni a labdát, minden egyes labdaérintés nyomán hangos olé! kiáltás harsant fel a lelátón. Bár Vogts számos cserejátékost küldött a pályára, az 1990-es világbajnok csapat próbálkozásait nem kísérte szerencse, az eredmény már nem változott.

Eduard Geyer a mérkőzés előtt - az MDR televízió kommentátorának értesülése szerint - azzal fenyegette meg játékosait, hogy ha veszítenek, akkor az ötcsillagos Sheraton szálló helyett egy youth hostelben fogják tölteni az éjszakát. Erre azonban nem került sor, sőt: Berti Vogts várhat újabb húsz évet, hogy fiai visszavágjanak az NDK legjobbjainak.