Vágólapra másolva!
A Manchester Citynek az előző szezonban nem sikerült bekerülnie az első négy közé a Premier League-ben annak ellenére, hogy csillagászati összeget költött az erősítésekre. A futballklubnál azonban nem okultak a tapasztalatokból, úgy vélik, még több pénzt kell kiadni a sikerek érdekében. Roberto Mancini edzőnek pedig innentől kezdve nincs még egy javítási lehetősége.

A Manchester City tavaly nyáron közel 140 millió eurót költött új igazolásokra, és az érkezők szinte egytől egyig a Premier League-en belülről érkeztek, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy a csapat edzője, Mark Hughes elsősorban az angol bajnokságot ismerte kiválóan.

A walesi szakembert a vártnál gyengébb eredmények miatt idény közben menesztették, utódja pedig az olasz Roberto Mancini lett, és ennek megfelelően januárban már inkább olyan játékosokkal hozták kapcsolatba a klubot, akik külföldön (elsősorban Olaszországban) játszanak. Érkezett is Mancini egykori csapattársa, Patrick Vieira az Interből, de őt ingyen szerezték meg, januárban csak a Middlesbrough-tól megvett Adam Johnsonért fizettek, mégpedig nyolcmillió eurót.

Hetvenmillió euró még nem a végállomás

A City végül az erősítések ellenére sem érte el célját, nem sikerült megszereznie a BL-indulást érő negyedik helyet, emiatt még Mancini állása is veszélyben volt. Ám az olasz végül bizalmat kapott és úgy tűnik, továbbra sem kell spórolnia az erősítések terén. Ráadásul immár nem a Premier League-ből válogat, hanem a többi topligából, eddig ugyanis a három új szerzemény közül kettő Spanyol-, egy pedig Németországból érkezett.

Egyikük sem volt olcsó: a Hamburg fiatal német védőjéért, Jerome Boatengért 12,5 millió eurót adtak ki, a friss világbajnok spanyol David Silva 28,7 millióba került, míg a Barcelonától szerződtetett Yaya Touré 30 milliót kóstált. Hogy a pénz mennyire nem számít a Citynél, azt jól mutatja, hogy Touré a Premier League legjobban kereső futballistája lesz: a pletykák szerint heti fizetése 185 ezer font, és ha a manchesteriek bejutnak a Bajnokok Ligájába, akkor 823 ezer fontos jutalom is jár neki.

Ráadásul minden jel arra mutat, hogy a City költekezése ezzel még nem ért véget. Néhány napja az angol újságok kész tényként közölték, hogy a klub megszerezte a Lazio szerb balhátvédjét, Alekszandar Kolarovot, akit korábban sokan már Real Madrid-mezben láttak.

A rómaiak cáfolták, hogy a bekk már elkelt volna, a Lazio többet szeretne kapni a City által kínált 19 millió eurónál, ami azt jelzi, a klub alaposan felverte az árakat a játékospiacon. De nem Kolarov az egyetlen Serie A-ban szereplő játékos, akit a manchesteriek szívesen szerződtetnének, Mancini ugyanis szeretné megszerezni Mario Balotellit az Internazionalétól. Ezen kívül folyamatosan tartják magukat azok a pletykák, hogy a City nem tett le Fernando Torres leigazolásáról sem.

Robinho példája intő jel lehet

Mindez nem tűnik tudatos csapatépítésnek, ám Mancini megvédte klubjának meglehetősen agresszív játékospolitikáját. "Természetes, hogy sok pénzt költünk a nyáron. Minden klub, amely megnyerte a Premier League-et, a Primera Divisiónt vagy a Serie A-t az elmúlt években, sok pénzt költött. Ebben nincsen semmi rendkívüli, csak úgy lehet trófeákat nyerni, ha áldozunk annak a csapatrésznek a megerősítésére, ahol fejlődnünk kell" - magyarázta az edző.

Ezek szerint a kapusposzt kivételével egyik csapatrésszel sem volt elégedett, hiszen hátvéd, középpályás és támadó is érkezett a csapathoz, és az erősítésnek még nincs vége.

A sok új szerzemény ugyanakkor azt jelenti, hogy jó néhány futballistától meg kell válnia a klubnak, hiszen a játékoskeret rendkívül bő, és az sem lenne hátrány, ha a távozók némi bevételt is generálnának. Ez egyébként nem lehetetlen, hiszen kifejezetten neves futballistákról van szó, eddig azonban csak Valerij Bozinovért kapott pénzt a klub, az előző szezont kölcsönben a Parmában töltő bolgár támadót az olasz egyesület hatmillió euróért végleg megvette.

Martin Petrov, Benjamin Mwaruwari és Sylvinho ingyen ment el, de alighanem megválnak még Roque Santa Cruztól, Craig Bellamytól és Stephen Irelandtől is.

Utóbbi két játékos közönségkedvencnek számított, Ireland a kevés saját nevelésű futballista egyike, és az ő eladása egyértelmű jelzés lenne arra, hogy a City is az olyan sztárklubok útjára lépett, ahol a név és a sztárstátusz legalább annyit számít, mint a konkrét teljesítmény.

Pedig a brazil Robinho példájából okulhatnának: a klub történetének legdrágább futballistája nem tudta elfogadtatni magát a drukkerekkel, és a biztató kezdeti időszak után a teljesítménye is visszaesett, most pedig még megválni sem nagyon tudnak tőle anélkül, hogy ne bukjanak rajta fontmilliókat.

www.global-soccer.eu