Amikor szinte mindenki edző lesz a csapatból

Senki sem lepődik meg azon, ha egy focista a visszavonulása után edzőként folytatja, az viszont már ritkaság, ha egy csapatból szinte mindenki élete így alakul. A tíz évvel ezelőtti Chelsea-ből heten is a kispadon dolgoznak, de az 1990-es német világbajnok csapatból is sokan kipróbálták magukat szakvezetőként, Otto Rehhagelnek pedig tucatnyi egykori játékosa próbálja megismételni a mester sikereit.

A Chelsea-nél 1993 és 2000 között mindig játékos-edző dolgozott, Glenn Hoddle, Ruud Gullit és Gianluca Vialli egyaránt a pályáról és a kispadról is irányította társait. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az abban az időszakban a Stamford Bridge-en szerepelt labdarúgók közül nagyon sokan edzőként folytatták, a londoniak 1999-2000-es keretéből heten dolgoznak a szakmában.

A minden idők egyik legjobb Chelsea-játékosának tartott Gianfranco Zola a West Ham Unitedet irányítja, neki ez az első edzői munkája, a többiek azonban már több csapatnál is megfordultak. A legtöbbre eddig a francia Didier Deschamps vitte, aki a Monacóval BL-döntős volt, a Juventust visszajuttatta a Serie A-ba, jelenleg pedig az Olympique Marseille-t irányítja. Megfordult a Bajnokok Ligájába edzőként Dan Petrescu is, mégpedig a román Unirea Urzicenivel, de dolgozott még a Rapid Bucurestinél és a Wisla Krakównál is, jelenleg pedig az orosz Kubany Krasznodar a munkaadója.

A többiek csak angol alacsonyabb osztályokig jutottak, de Dennis Wise kivételével (aki 2006 és 2008 között ült a Leeds United kispadján) mindannyiuknak van munkája: Chris Sutton a Lincoln City (negyedosztály), Gustavo Poyet a Brighton & Hove Albion (harmadik vonal), Roberto di Matteo pedig a West Bromwich Albion (másodosztály) szakvezetője.

A nagy edzőcsinálók

Az uruguayi Poyet szerint Viallinak nagy szerepe volt abban, hogy mindannyian a labdarúgásban maradtak. "Gianluca játékos-edzőként kezdte, vagyis együtt játszott velünk, és utána láttuk, hogy edzőként milyen döntéseket hoz, megismertette velünk az érem mindkét oldalát" - mondta az egykori kiváló középpályás, aki szerint az a Chelsea sok szempontból különleges volt. "Rengeteget beszéltünk a fociról, kielemeztük az ellenfelet, igyekeztünk megoldást találni a problémákra. Nagyon sok volt közöttünk a légiós, így sok időt töltöttünk együtt, és az első számú téma mindig a labdarúgás volt" - emlékezett vissza Poyet.

A kis korkülönbség, illetve a korábbi csapattársi viszony ugyanakkor nem feltétele annak, hogy valaki követésre méltó példát mutasson a játékosainak, márpedig Otto Rehhagelnél senki sem ült több Bundesliga-mérkőzésen a kispadon. A jelenlegi görög szövetségi kapitány egykori taníványai közül Thomas Schaaf, Rudi Völler, Andreas Herzog, Mario Basler, Wolfgang Sidka, Benno Möhlmann, Frank Neubarth, Dieter Eilts, Norbert Meier és Mirko Votava is remek szakember lett, Klaus Allofs jelenleg a brémaiak sportigazgatója, Oliver Reck pedig a Schalke kapusedzője.

Rehhagel maga is focistából lett edző, és mint mondja, nagyon sokat tanult a korábbi mestereitől, többek között az Aranycsapat védőjétől, Lóránt Gyulától. A jelek szerint a tudást maga is kiválóan tovább tudta adni.

Akik éltek a lehetőséggel

Ennél azonban sokkal praktikusabb okai is lehetnek, ha egy csapatból az átlagnál többen is edzőként folytatják. Németországban az egykori válogatottak számára sokáig egyszerűbb volt a szükséges licenc megszerzése, többször is külön tanfolyamot indítottak nekik. Valószínűleg jórészt ennek köszönhető, hogy az 1990-ben világbajnokságot nyert nyugatnémet válogatottból sokan szintén az edzői pályára léptek.

Magyarországon elsősorban Lothar Matthäus edzői munkája ismert, hiszen ő nálunk is volt szövetségi kapitány, de akkori csapattársai közül a már említett Rudi Völler és Jürgen Klinsmann is irányította már a német válogatottat. Klinsmann az A licencet egy kifejezetten a volt profik számára indított tanfolyamon szerezte 1999-ben, és vele együtt ült az iskolapadban világbajnok társai közül Andreas Köpke, Andreas Brehme, Guido Buchwald, Jürgen Kohler, Pierre Littbarski és Stefan Reuter is. Köpke 2004 óta a német válogatott kapusedzője, míg Reuter sportigazgatóként dolgozott a Borussia Dortmundnál és az 1860 Münchennél is, míg a többiek mind megfordultak vezetőedzőként a Bundesligában - de ugyanez elmondható az 1990-ben szintén világbajnoki címet szerzett Klaus Augenthalerről, aki már korábban megszerezte a szükséges papírokat.

www.global-soccer.eu