Rósa Dénes nem provokálja az Újpest-drukkereket

"Kívülállóként lehetetlen elképzelni, hogy milyen ez a derbi. Érdekes, hogy először az Újpest játékosaként tapasztalhattam meg a hangulatát" - mondta a Ferencváros középpályása, Rósa Dénes, akinek a Fradi-drukkerek először nehezen bocsátották meg, hogy hat éve a legnagyobb riválistól igazolt át, ám olyan jól játszott, hogy három éven belül kétszer is az év játékosának választották. Ezek után nem csoda, hogy 2009-ben már nagy szeretettel fogadták az Üllői úton a Skóciából hazatérő játékost.

- Miért nem maradtál Skóciában, meguntad a légiós életet?
- Voltak lehetőségeim, de konkrét ajánlatom nem, s mivel több mint két hónapon keresztül nem edzettem, jobbnak láttam, ha aláírok a Ferencvároshoz. Az idő sürgetett, hiszen közeledett az őszi szezon kezdete, én meg csak egyedül edzettem, s még így is lemaradtam az alapozás első két-három hetéről a Fradinál. Pont emiatt a játékba is nehezebben lendültem bele.

- Hogyan érintett, hogy 2006 és 2009 között - talán a legszebb futballistakorban - mindössze 13 tétmeccsen léptél pályára, nem hiányzott a futball?
- Hogyne hiányzott volna - bár hozzáteszem, szerintem 13-nál több tétmeccset játszottam. Sok időt kihagytam sérülés és más, rajtam kívül álló okok miatt is.

- Miért nem szedted a sátorfádat Wolverhamptonból?
- Volt rá esélyem, hogy elmenjek kölcsönbe, ám többször is utamba állt a Wolves, és voltak olyan ajánlatok, amelyek szakmailag és anyagilag is elfogadhatatlanok voltak, azokra nem is reagáltam.

- Megbántad az angliai szerződést?
- Összességében nincs bennem keserűség. Az első fél évet végigjátszottam, meg is hosszabbították a szerződésemet háromévesre. Számomra az volt kellemetlen, hogy elment a csapattól az edző, Glenn Hoddle. Ha nem így lett volna, másképp alakul a pályafutásom.

- Az új menedzsernek, Mick McCarthynak mi volt a baja veled, hiszen a tartalékbajnokságban hétről hétre rugdostad a gólokat?
- A nagycsapattal edzettem, és mindig azt mondta, nagyra értékeli a hozzáállásomat, a fiatalok elé példának állított, viszont azt is kijelentette kerek perec, hogy nem tud elképzelni a kezdőcsapatban, még akkor sem, ha ilyen jól szerepelek a tarcsiban. Pedig a szurkolók csapatba követeltek, és a vezetők is jelezték neki, hogy ki kéne próbálnia. De mivel az eredmények jöttek, így csak elfogadni lehetett a helyzetet.

- Sokáig úgy volt, hogy a Wolvestól László Csaba csapatához, a skót Heartshoz igazolsz, aztán épp az edinburgh-i rivális Hibernianhez írtál alá. Miért?
- Az ok prózai: a Hibernian előbb kínált szerződést, s mivel játszani akartam, elfogadtam, és fél évig rendszeresen játszottam is a bajnokságban.

- Igaz, hogy László Csabával összejártatok?
- Már a Ferencvárosban és a válogatottnál is - mint edző a játékosával - jóban voltunk, de az Ülői úti időszakom után is tartottuk a kapcsolatot. Edinburgh-ban napi szinten beszéltünk, a családunk is összejárt. Szerintem ez normális, ám a skót sajtó ezt - ha például együtt vacsoráztunk - mindig szenzációként tálalta.

Tízszer volt válogatott, de meglepődne, ha újra meghívót kapna

- A szurkolók mit szóltak?
- Amikor jött a városi derbi, akkor azon a héten nem beszéltünk, mindketten a saját csapatunk sikerért harcoltunk. Ellenük én lettem a meccs embere, őt meg az év edzőjének választották, azaz nem hiszem, hogy bármi szó érhette volna a ház elejét.

- A Hibernian nem marasztalt?
- Edzőcsere volt a csapatnál, aki közben már kialakította a keretét, szóba került, hogy hosszabbítok, de nem egyeztünk meg. A Fraditól ekkor hívott Berki Krisztián vezérigazgató, egy keddi napon elmondtam neki a helyzetemet, csütörtökön már haza is utaztam, másnapra meg is egyeztünk.

- Jólesett hazajönni?
- Amikor először külföldre igazoltam, nagyon hiányzott a család, ahogy jött a válogatott szünet, azonnal repültem haza. Most már állandóan körülvesznek a szeretteim és a barátaim, ennyiből sokkal komfortosabb a helyzetem, de a távollét a légióskodáshoz hozzátartozik. Aki ezt nem tudja elviselni, az vagy nem is igazol külföldre, vagy idő előtt hazajön. Én az első másfél évet Gyepes Gabival töltöttem, majd kijött hozzám a családom is, így sohasem éreztem magam egyedül.

- Négy éve történt, hogy az utolsó válogatott meccseden, Phoenixben, Mexikó ellen a 10. percben kiállítottak. Nem egy hepiend, bízol még a szebb folytatásban?
- Nem gondolok arra, hogy milyen szájízzel búcsúztam, de hogy lesz-e folytatás? Sohase mondd, hogy soha, de egyelőre nem látom realitását annak, hogy meghívót kapjak.