Vágólapra másolva!
Az egész világsajtót bejárta a hír, miszerint a bolíviai élvonalban pár nappal a 13. születésnapja előtt debütált egy fiatal labdarúgó, Mauricio Baldivieso, amivel alighanem világrekordot állított fel. A tizenéves labdarúgók szereplése manapság egyre gyakoribb, de korántsem biztos, hogy a szép jövő előtt álló tehetségnek jót tesz a korai bemutatkozás.

Az angol nyelvben létezik egy mondás, amit gyakran használnak, ha egy fiatal labdarúgóról van szó: "If you are good enough, then you are old enough", azaz, "Ha elég jó vagy, akkor elég öreg is vagy".

Vagyis, a legtöbb szakember egyetért abban, hogy egy csapat összeállításakor, vagy egy futballista megítélésekor nem az életkor a fontos, hanem az, hogy mit tud hozzátenni az együttes teljesítményéhez - és ha a tudása megfelelő, akkor gondolkodás nélkül pályára küldhető. Mindez elméletben jól hangzik, de a gyakorlatban nem mindig valósul meg: sokszor bizony a nagyobb rutin erősebb érvnek bizonyul.

Ezzel együtt elmondható, hogy a mai futballban a tehetséges játékosok sokkal fiatalabban bekerülnek a felnőttek közé, és hamarabb lesznek meghatározó tagjai csapatuknak. Természetesen a legnagyobb talentumok régen is gyorsan sztárokká váltak, ám manapság ez a folyamat jelentősen felgyorsult - amit jól példáz, hogy a legutóbbi Aranylabda-szavazáson az első három helyezett átlagéletkora mindössze 22,6 év volt, amire korábban sohasem volt példa.

Mint az alábbi táblázatban is látható, a legnagyobb viadalokon, illetve a legrangosabb bajnokságokban a csúcstartók jellemzően az elmúlt húsz esztendőből kerültek ki, és későbbi karrierjüket nézve nagy a szórás.

Európa-bajnokság

Enzo Scifo (Belgium, 1984)

18 év 115 nap

Világbajnokság

Norman Whiteside (Észak-Írország, 1982)

17 év 41 nap

Bundesliga 1

Nuri Sahin (Borussia Dortmund, 2005)

16 év 355 nap

Bajnokok Ligája

Celestine Babayaro (Anderlecht, 1994)

16 év 87 nap

Premier League

Matthew Briggs (Fulham, 2007)

16 év 65 nap

Ligue 1

Laurent Paganelli (Saint-Etienne, 1978)

15 év 300 nap

Serie A

Amadeo Amadei (AS Roma, 1937)

15 év 281 nap

The Championship

Reuben Noble-Lazarus (Barnsley, 2009)

15 év 45 nap

Argentína

Sergio Agüero (Independiente, 2003)

15 év 35 nap

Egyesült Államok

Freddy Adu (Washington DC United, 2004)

14 év 298 nap

Primera División

Sanson (Celta Vigo, 1939)

14 év 251 nap

A bemutatkozás helyszíne után a játékos neve, csapata, a bemutatkozás időpontja és a játékos akkori életkora olvasható





Az amerikai tinédzsersztár, Freddy Adu sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár neki még mindig van ideje arra, hogy világklasszissá váljon, elvégre még mindig csak 20 esztendős - ám az a tény, hogy a Benficában, illetve az AS Monacóban két év alatt alig 20 bajnokit játszott, azt mutatja, hogy esetében talán a felhajtás nagyobb volt a valós képességeknél.

Az ellenpélda Amadeo Amadei vagy Sergio Agüero. Az olasz rekorder bemutatkozása után 20 évvel is az első osztályban futballozott, és 423 bajnokival, illetve 174 góllal a háta mögött vonult vissza. Utóbbi szám egyébként azt jelenti, hogy Amadei a Serie A góllövőinek örökranglistáján a 11. helyet foglalja el.

Forrás: AFP

Agüero 15 évesen már bajnokin játszott az Independientében

Olaszországban egyébként az örökranglista második helyezettje nem más, mint a legendás Gianni Rivera, aki csak hét nappal volt idősebb a bemutatkozásakor, mint Amadei - ő később az AC Milanban lett világklasszis, és nyert három bajnokságot, két KEK-et, két BEK-et, egy Világkupát, 1969-ben Aranylabdát, miközben a válogatottal volt Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes.

Agüero is egy világklasszis rekordját adta át a múltnak 2003-ban, amikor alig több, mint 15 évesen bemutatkozott az argentin élvonalban. Előtte ugyanis Diego Maradona tartotta a rekordot... Az Atlético Madrid támadója egyelőre még messze van attól, hogy Maradonához hasonló karriert fusson be, de a potenciál mindenképpen megvan benne - arról nem is beszélve, hogy karrierje más pontokon is összekapcsolódott Maradonáéval, elvégre jelenleg az isteni Diego az argentin szövetségi kapitány, ráadásul Agüero élettársa nem más, mint Maradona lánya, Giannina!

A túl fiatalon való bemutatkozás legnagyobb veszélyének azt tartják, hogy a még fejlődésben lévő, ifjú szervezet nem mindig bírja a fokozott igénybevételt. Erre a legjobb példa a világbajnokságok történetének legfiatalabb szereplője, az északír Norman Whiteside. Ő kevéssel múlt 17 éves, amikor pályára lépett az 1982-es vébén, és ezzel a minden idők legjobb játékosának tartott Pelé rekordját döntötte meg. Whiteside ezt megelőzően már a Manchester United első csapatában is bemutatkozott, és még évekig alapember volt a Vörös Ördögöknél - azonban a térde miatt egyre többször volt sérült. Összesen 13 alkalommal operálták, és már 26 évesen kénytelen volt visszavonulni.

Forrás: AFP

Whiteside megdöntötte Pelé vb-rekordját, aztán 26 évesen a sérülések miatt visszavonult

A tinédzserként felkapott játékosoknak ráadásul nem csak fizikai, hanem pszichés nyomásnak is meg kell felelniük, ami azzal járhat, hogy a labdarúgók sokkal hamarabb kiégnek. Az egyik példa a ghánai Nii Odartey Lamptey, akit az 1991-es U17-világbajnokságon a torna legjobb játékosának választottak. Lamptey akkor már az Anderlecht játékosa volt, még nem töltötte be a 16. életévét, amikor bemutatkozott a belga élvonalban.

Igazi szupersztárként kezelték, az új Pelének is nevezték, de egy-két év után sorra rossz döntéseket hozott: egy olyan ügynökkel kötött szerződést, aki csak a saját érdekeit nézte, így Lamptey előbb az Aston Villában, majd a Coventry Cityben kötött ki, és egyre inkább kicsúszott a lába alól a talaj. Személyes tragédia is érte (kislánya kevéssel a születés előtt elhunyt), és Lamptey szinte az egész világot bejárta Dél-Amerikától Ázsiáig, de sehol sem tudott megragadni. Karrierjét végül tavaly, a dél-afrikai Jomo Cosmosnál fejezte be - miközben az 1991-es U17-es vébé többi sztárja, mint Juan Sebastián Verón vagy Alessandro Del Piero, még mindig a világklasszisok közé tartozik.

Lamptey-dupla az Anderlechtben:


Ami a magyar labdarúgást illeti, a régmúltból csak azon tehetségek neve maradt fenn, akik később a sportág meghatározó alakjai lettek. Puskás Ferenc 16 és fél évesen, 1943 decemberében mutatkozott be az élvonalban, Albert Flórián két hónappal a 17. születésnapját követően, 1958 novemberében lépett először pályára az NB I-ben, és Bene Ferenc sem volt 17 éves, amikor először magára húzhatta az Újpest mezét a bajnokságban.

Manapság viszont meglehetősen ritka esemény, hogy valakit ilyen fiatalon pályára küldjenek a legjobbak között - ami nem meglepő, figyelembe véve, hogy hazánkban gyakran még a húszas éveinek elején járó labdarúgókat is ifjú tehetségnek szokás nevezni... És természetesen létezik a másik véglet is, amikor a hangzatos fiatalítás címszóval bedobnak egy-két ifjú titánt a mély vízbe, és ha "elsüllyed" akkor nem segítenek neki.

Utóbbira jó példa a volt újpesti középpályás, Vituska István, aki 2005 júniusában, egy hónappal a 17. születésnapja előtt mutatkozott be a Diósgyőr ellen. Egy jó fél éven keresztül rendszeresen játszott is a lila-fehéreknél, aztán amilyen gyorsan előkerült, olyan gyorsan el is felejtették - kölcsönadták a másodosztályú Pápának, de ott sem tudta beverekedni magát a kezdők közé, így az előző szezonban már a harmadik vonalban, Szekszárdon szerepelt.

Forrás: MTI

Vituska 2005-ben még Újpest-Fradi rangadón játszott, tavaly viszont már csak az NB III-ban szerepelt

Szerencsére azért nem csak negatív példákat lehet emlegetni a fiatal magyar tehetségek terén. Szintén nem volt még 17 esztendős az élvonalbeli bemutatkozása idején Juhász Roland vagy éppen Priskin Tamás, akiknek később sikerült igazolniuk korai beállításuk helyességét. Sajnos azonban nem ez a legjellemzőbb: Hrepka Ádám, Czvitkovics Péter vagy Kenesei Krisztián bármennyire is tehetséges volt, és mutatkozott be 16 évesen a legjobbak között, nemzetközi szinten egyikük sem tudott bizonyítani.

www.global-soccer.eu