Egyszeres válogatott labdarúgók álomcsapata

A nemzeti csapatban szerepelni mindenhol nagy dicsőségnek számít, igazi megtiszteltetés a futballisták számára. Az viszont kevésbé örömteli, ha ez az alkalom többször nem ismétlődik meg, és a játékos csak egyszeres válogatottnak mondhatja magát. Összeállításunk két álomcsapatból áll: akik biztosan egyszeresek válogatottak maradnak és akik még kiléphetnek az árnyékból.

Akik még reménykedhetnek

Kapus

Chris Kirkland (Anglia): Számára az volt a fontos, hogy legalább egy alkalommal védhessen a nagyválogatottban, ami 2006 augusztusában meg is történt. Édesapja ugyanis 11 esztendős korábban fogadott arra, hogy Chris 30 éves kora előtt bemutatkozik a nemzeti csapatban, és így 10 ezer fontot kasszírozott. A jelenleg a Wigan Athleticben profiskodó kapus azért valószínűleg még szívesen szerepelne a nemzeti csapatban.

Hátvédek

Jonathan Zebina (Franciaország): Húszesztendősen került Olaszországba a Cannes csapatától, a Serie A-ban előbb a Cagliariban, majd az AS Romában játszott, 2004 óta pedig a Juventus futballistája. Annak ellenére, hogy rendszeresen szerepelt ebben a két olasz sztárklubban, a francia válogatottban mindössze egyszer lépett pályára, még 2005 októberében Svédország ellen.

Zoumana Camara (Franciaország): Még csak 22 esztendős volt, amikor 2001-ben bemutatkozhatott a válogatottban, a Konföderációs Kupán Ausztrália ellen. Akkor úgy tűnt, hogy fényes jövő vár rá a nemzeti csapatban, azonban hiába volt alapember az Olympique Marseille-ben, a Lensban majd a Paris Saint-Germainben, a Ligue 1-ből a francia szövetségi kapitányok nem szívesen válogatnak - angliai kalandja a Leeds Unitednél pedig balul sült el.

Marcelo Bordon (Brazília): Évek óta a Bundesliga egyik legjobb középhátvédjének számít, a Stuttgartban és a Schalke 04-ben is meghatározó játékos, arról nem is beszélve, hogy védő létére kifejezetten gólerős. A brazil együttesbe azonban nagyon nehéz bekerülni, egyetlen válogatottságát 2004-ben Magyarország ellen ünnepelte. Ugyanabban az esztendőben tagja volt ugyan a Copa Américára utazott keretnek, de a kontinensviadalon nem lépett pályára.

Dedé (Brazília): Bordonhoz hasonlóan annak áldozata, hogy a brazil szövetségi kapitányok a Bundesligából nem nagyon válogatnak. Pedig a Borussia Dortmund balhátvédje már 300-nál is több meccsen van túl a német élvonalban, egyetlen dél-amerikai játékos sem szerepelt nála többször a Bundesligában. A balhátvéd is Magyarország ellen debütált a nemzeti csapatban még 2004-ben.

Középpályások

Tiko (Spanyolország): Roberto Martínez Ripodas tősgyökeres baszk, az Osasunában kezdett el futballozni, majd az Athletic Bilbaóban folytatta, és volt éveken keresztül a gárda meghatározó alakja. A 2001-2002-es idényben hét gólt szerzett a tizenhatoson kívülről, be is hívták a válogatottba, ahol Hollandia ellen debütált - de többször már nem húzhatta fel a címeres mezt. Jelenleg nincs klubja, miután a legutóbbi idényben az Eibarral a másodosztályból is kiesett.

Lee Bowyer (Anglia): Rendkívül tehetséges, de legalább ugyanannyira balhés középpályás. A Charlton Athleticben tűnt fel, de a Leeds Unitedben szerzett magának hírnevet - nem csak remek játékával, hanem azzal is, hogy bírósági eljárás indult ellene, mert megvert egy ázsiai származású diákot. Később a Newcastle United színeiben összeverekedett saját csapattársával, Kieron Dyerrel. A válogatottban 2002 szeptemberében Portugália ellen játszott.

Cristian Brocchi (Olaszország): Az AC Milan nevelése, azonban hiába játszott a piros-feketék színeiben pontosan 100 bajnokit, mivel játékstílusa, szerepe megegyezik Gennaro Gattusóéval, így sosem tudott alapemberré válni. Játszott az Interben és a Fiorentinában is, jelenleg a Lazio tagja. A válogatottban szintén Gattuso áll előtte - 2006 novemberében Törökország ellen játszotta egyetlen meccsét.

Alessandro Rosina (Olaszország): Sohasem futballozott igazi sztárcsapatban, talán ez az oka annak, hogy csak egy válogatottságig jutott eddig. A Parma és a Hellas Verona után igazolt a Torinóba, amelynek egészen idén nyárig alapembere volt, kulcsszerepet játszott abban, hogy a Bikák megkapaszkodtak a Serie A-ban. Jelenleg a Zenit Szentpétervár játékosa, alighanem onnan sem lesz egyszerű bekerülnie a válogatottba, ahol 2007-ben debütált Dél-Afrika ellen.

Rosina sosem játszott sztárcsapatban

Csatárok

Florent Sinama-Pongolle (Franciaország): Amikor 2001-ben U17-es világbajnoki címre vezette a korosztályos francia válogatottat, akkor úgy tűnt, fantasztikus jövő áll előtte. A Liverpoolban azonban nem sikerült neki a nagy áttörés, viszont 2008 óta az Atlético Madridban szerepel, és Spanyolországban egyre jobban futballozik. Tavaly Tunézia ellen be is mutatkozhatott a nagyválogatottban - hat évvel azt követően, hogy a 21 éven aluliak között debütált.

Emiliano Bonazzoli (Olaszország): Már közel 250 Serie A-s mérkőzés van a háta mögött (49 góllal). Az U21-es együttessel 2002-ben Európa-bajnokságot nyert, a nagyválogatottban négy évvel később debütált. Mivel a nyáron az élvonalból kiesett Regginába szerződött, így egyhamar aligha kerül vissza a nemzeti csapatba.

www.global-soccer.eu