Vágólapra másolva!
Az európai klubfutball második számú kupasorozatának az utolsó döntője földrajzilag Ázsiában lesz: a házigazda Fenerbahce stadionját Isztambulban egy óriási híd választja el Európától. Szerda este kiderül, hogy megmarad-e a keleti uralom (tavaly a szentpétervári Zenit nyert, idén pedig az ukrán Sahtar Donyeck érhet célba), avagy nyugati sikerrel, a Werder Bremen győzelmével ér-e véget az UEFA-kupa 38 éves történelme.

Történelmi mérkőzést játszik egymással szerda este az isztambuli Sükrü Saracoglu-stadionban a Werder Bremen a Sahtar Doneck: a két csapat az UEFA-kupa döntőjében találkozik egymással - és ez lesz a sorozat utolsó összecsapása ezen a néven. A kupát a következő idénytől már Európa-ligának hívják, és a kiírás is változik. Más kérdés, hogy a viadal már most is alig emlékeztet arra, ahogyan 38 évvel ezelőtt elindult.

Az UEFA-kupáért először 1971-ben szálltak harcba a csapatok, bár a Vásárvárosok Kupája már 1955 óta létezett, és ezt sokan mind a mai napig a jelenlegi viadal előfutárának tartják. Az európai szövetség azonban nem ismeri el ezt a sorozatot hivatalos jogelődnek, és az ott lejátszott összecsapásokat nem veszi figyelembe a hivatalos statisztikáknál (ez azt jelenti, hogy a Ferencváros 1965-ös VVK-győzelme sem számít hivatalos, az UEFA által kiírt tornán elért diadalnak).

Ezzel együtt néhány évig érvényben volt az a szabály, hogy egy városból csak egy csapat indulhat az UEFA-kupában, de ez csak négy esztendőt élt: amikor Liverpoolból a Liverpool FC mellett az Everton is kvalifikálta magát a bajnoki helyezése alapján, akkor a kék-fehérek elérték az UEFA-nál, hogy feloldják a fenti korlátozást.

Ezt követően aztán a küzdelemsorozat nagyon sokáig változatlan maradt: a csapatok oda-visszavágós rendszerben mérkőztek meg egymással, és a döntő is két összecsapásból állt. 1998-tól kezdve a finálét semleges pályán rendezték, és egy találkozó döntött a trófea sorsáról; 1999 után, a KEK megszűnésével pedig az egyes országok kupagyőztesei is csatlakoztak a mezőnyhöz. Ám ahogy a Bajnokok Ligája egyre inkább kibővült, és a legrangosabb európai pontvadászatokból már a negyedik helyezettek is indulhattak, az UEFA-kupa egyre inkább elveszítette az értékét, hiszen a sztárcsapatok kikoptak a sorozatból, és a BL-szereplés lett az igazán fontos a számukra.

Az európai szövetség a csoportkör bevezetésével próbálta növelni az UEFA-kupa presztízsét, de ezzel éppen ellenkező hatást ért el, főleg a furcsa kiírás miatt. A 2004-2005-ös idénytől érvénybe lévő szisztémában nyolc, ötcsapatos csoportot hoztak létre, ahol az együttesek csak egyszer mérkőztek meg egymással, és a sorsolás döntötte el, hogy melyik két gárdával játszanak otthon, és melyik kettővel idegenben. Ez a szokatlan formátum nem segítette a sorozatot, amely így tulajdonképpen egyfajta másodrangú BL lett - ezt a hatást erősítette, hogy a Bajnokok Ligájából kiesett csapatok menet közben csatlakoztak az UEFA-kupa mezőnyéhez.

Amikor Michel Platini lett az Európai Labdarúgó Szövetség elnöke, akkor ígéretet tett arra, hogy megreformálja a kupát, és ezt be is tartotta - így aztán a mostani idény az utolsó a sorozat történetében. A következő szezontól kezdve ugyanis a második számú európai kupát már UEFA Europa League-nek, azaz Európa-ligának nevezik.

A versenysorozat új logót kapott, és a mérkőzések közvetítési jogát ugyanúgy egységesen kezelik majd, mint a Bajnokok Ligájában. A főtáblán immár nem 40, hanem 48 csapat szerepel, amelyeket négyes csoportokba osztanak, ahonnan az első két helyezett jut majd tovább. Ehhez a 24 együtteshez csatlakoznak tavasszal a Bajnokok Ligájában a csoportok harmadik helyén végzett gárdák, és innentől kezdve a "megszokott" módon, azaz egyenes kieséses rendszerben játszanak majd a csapatok, egészen a döntőig. Az új szisztéma tehát túl nagy változást nem jelent: kétségtelen tény, hogy a csoportkör valamivel átláthatóbb lesz azzal, hogy a csoportokban minden gárda oda-vissza játszik egymással, de a váltásnak inkább marketingszempontokból van jelentősége.

A szurkolóknak pedig nem marad más, mint hogy emlékezzenek a sorozatra, amely rengeteg csodálatos pillanatot adott a sportágnak. 2001-ben az UEFA-kupában játszották például minden idők egyik legizgalmasabb kupadöntőjét: Dortmundban a Liverpool és a Deportivo Alavés produkált egy egészen fantasztikus találkozót.


A spanyol gárda először 1-3-ról állt fel, majd amikor a Liverpool megint előnybe került, a vitóriaiak (akik történetük során akkor szerepeltek először a nemzetközi porondon) megint egyenlítettek. A hosszabbításban aztán az Alavés kettős emberhátrányba került, és a Vörösök végül egy öngóllal nyerték meg a meccset - azonban a lefújás után a liverpooli tábor is a spanyolokat éltette.

És az UEFA-kupa hozta az utolsó nagy magyar klubsikert: az 1984-85-ös idényben a Videoton egészen a döntőig menetelt. A székesfehérvári gárda menet közben kiverte a Dukla Prahát, a Paris Saint-Germaint, a Partizan Beogradot, a Manchester Unitedet és a Zseljeznicsart, majd a fináléban ugyan összesítésben alulmaradt a Real Madriddal szemben, de a Santiago Bernabéu stadionban nyerni tudott 1-0-ra.

Az emlékezetes sorozatból most a Manchester elleni nyolcaddöntőt emelnénk ki, amikor is a Sóstói-stadionban a csapat büntetőkkel verte ki a Vörös Ördögöket.


www.global-soccer.eu