Bombaerős retróválogatottak a vasfüggöny mögül

A történelmi változások a labdarúgásra is hatással vannak: a szocializmus bukása, illetve a vasfüggöny leomlása azt eredményezte, hogy egyes országok több részre szakadtak - és így az európai válogatottak száma jelentősen megnőtt. Egy szovjet, egy jugoszláv vagy éppen egy csehszlovák válogatott lehet, hogy erősebb lenne, mint bármelyik tagállamuk nemzeti csapata...

Az Európai Labdarúgó Szövetség, azaz az UEFA égisze alá jelenleg 53 tagország tartozik, ennyi válogatott vesz részt a 2010-es világbajnokság európai selejtezőiben. Bő két évtizeddel ezelőtt ez szám pontosan 20-szal volt kevesebb, azóta viszont jelentősen megnőtt az államok száma az öreg kontinensen, köszönhetően a politikai változásoknak.

Az egykori Szovjetunió és Jugoszlávia szétesésével, illetve Csehszlovákia felbomlásával szemben csak az egységes Németország létrejötte jelentett ellenkező folyamatot. Az új államok válogatottjai sem teljesen sikertelenek (gondoljunk csak a horvátok 1998-as világbajnoki bronzérmére, esetleg a csehek, illetve az oroszok remek Eb-szereplésére), de érdemes belegondolni abba, hogy mi lenne, ha jelenleg is létezne szovjet, jugoszláv vagy éppen csehszlovák válogatott.

Utóbbinak külön apropót ad, hogy a cseh, illetve a szlovák válogatott jelenleg ugyanabban a selejtezőcsoportban szerepel, és nemrégiben össze is mérték az erejüket. A meccset nagy meglepetésre Szlovákia nyerte meg Prágában, és az eredmény következtében a csehek menesztették szövetségi kapitányukat, Petr Radát.

A szlovák győzelem azért volt váratlan, mert Csehszlovákia felbomlása óta egyértelműen a csehek voltak a sikeresebbek: a válogatott 1996-ban döntőt, 2004-ben pedig elődöntőt játszhatott az Eb-n, és ott volt a 2006-os világbajnokságon is, míg a szlovákoknak egyetlen világversenyre sem sikerült kvalifikálniuk magukat.

A cseh futball az április elsejei mérkőzés eredménye ellenére is jobb, nem csoda, hogy egy jelenlegi csehszlovák válogatottban véleményünk szerint a csehek lennének többségben. Azért minden csapatrészbe jutna egy szlovák is: a védelem tengelyében Martin Skrtel, a középpályán Marek Hamsík, a csatársorban pedig Marek Mintál játszhatna egy ideális csehszlovák együttesben, amelynek elsősorban a középpálya kreatív részlegében lennének problémái - amit maximum a régóta sérült Tomás Rosicky orvosolhatna.

Úgy véljük, ha most kellene összeállítani egy csehszlovák válogatottat, akkor az így festene: P. Cech - Grygera, Skrtel, Rozehnal, Jankulovski - Polák, Hamsík, D. Jarolím, Plasil - Baros, Mintál.

Ha lenne még csehszlovák válogatott, Jankulovski és Hamsik egy csapatban harcolna

Az egykori Szovjetunió tagállamainak egy része még az 1992-es Európa-bajnokságon is együtt szerepelt Független Államok Közössége néven, bár abban a csapatban már a balti országok focistái nem voltak ott. A későbbiekben sokáig csak a jogutódnak számító orosz csapat tudta kvalifikálni magát a különböző viadalokra, és ez csak 2004-ben változott meg, amikor nagy meglepetésre Lettország kijutott az Európa-bajnokságra.

Két évvel később Ukrajna volt vb-résztvevő, de ezen két kivételtől eltekintve a Szovjetunió feloszlása óta csak az orosz nemzeti tizenegy volt ott Eb-n vagy vébén, nem csoda, hogy egy most összeállított, ideális szovjet csapat is az oroszokra épülne - összességében elmondható, hogy a többi posztszovjet ország képes egy-egy kiemelkedő futballista kitermelésére, de igazán jó csapatot nem tudtak összerakni.

Az öt orosz futballista mellett azért még négy egykori szovjet tagköztársaság is képviselteti magát az általunk elképzelt szovjet válogatottban: a két ukrán, Anatolij Tyimoscsuk és Andrij Sevcsenko mellett befér még két grúz is (Kaha Kaladze és Levan Kobiasvili), valamint egy litván (Marius Stankevicius) és egy fehérorosz (Alekszandr Hleb) is. A szovjet válogatott napjainkban tehát így állhatna fel: Akinfejev - Stankevicius, Ignasevics, Kaladze, Zsirkov - A. Hleb, Tyimoscsuk, Arsavin, Kobiasvili - Sevcsenko, Pavljucsenko.

Pavljucsenkónak és Arsavinnak az "újkori" szovjet válogatottban is lenne helye

Jugoszlávia felbomlása szakaszokban zajlott, hiszen a már csak Szerbiából és Montenegróból álló állam sokáig a régi nevén szerepelt, és még a 2006-os vébén is ott volt (igaz, immár Szerbia és Montenegróként). Az egykori jugoszláv tagállamok közül Horvátország a legsikeresebb, déli szomszédunk 1998-ban egészen a harmadik helyig menetelt a világbajnokságon.

A 2010-es vébé kvalifikációs sorozatának jelenlegi állása szerint Horvátországnak, Szerbiának, de még Bosznia-Hercegovinának is van esélye arra, hogy kijusson a tornára. Egy általunk elképzelt jelenlegi jugoszláv válogatottba csak egy olyan játékos férne be, aki nem ezt a három országot képviseli: az egyes számú mezt a szlovén Samir Handanovicnak adnánk.

Handanovic viselné az egyes mezt a feltámasztott jugoszláv csapatban

Horvátországból Josip Simunic, Darijo Srna, Luka Modric, Niko Krancjar, Danijel Pranjic és Eduardo kapna helyet a kezdő tizenegyben, a bosnyákoktól a bombaformában lévő Edin Dzekónak szavaznánk bizalmat, míg Szerbiából Nemanja Vidic, Ivica Dragutinovic és Nenad Milijas játszhatna.

Utóbbi szerepeltetése talán meglepetés, azonban a védekező középpályásokat tekintve az egykori Jugoszláviában meglátásunk szerint nagy a hiány, és Milijas a vb-selejtezőkön alapember a szerbeknél. A jugoszláv válogatott tehát így állhatna fel: S. Handanovic - Srna, Vidic, Simunic, Dragutinovic - Modric, Milijas, Kranjcar, Pranjic - Eduardo, Dzeko.

www.global-soccer.eu