Vágólapra másolva!
Még csak 16 esztendős, de már a lábai előtt hever a futballvilág. Új-Zélandon a labdarúgás történetének egyik legnagyobb egyénisége, a futballistaként és szövetségi kapitányként is világbajnoki aranyéremig jutó Franz Beckenbauer adta át a háromszínű díjkolleciót a gólkirály Dzsenifer Marozsánnak, aki a német válogatottal bronzérmet nyert a múlt héten véget ért új-zélandi U17-es női világbajnokságon. A négyszeres magyar válogatott Marozsán János lánya nagyon büszke az Aranycipőre és az Ezüstlabdára, s bár sajnálja, hogy nem a magyarokat erősíti, az mindenképp örömmel tölti el, hogy Magyarországon is sokan örülnek a sikerének.

- Hogyan fogadták klubcsapatánál, a Saarbrückennél, amikor beállított három szépen csillogó trófeával?
- Büszkék voltak rám, csütörtök este is nagy ünneplésben lesz részem, jön a helyi tévé, ott lesz a klubelnökünk is, meg mindenki, aki számít.

- Melyikre a legbüszkébb a focivébés kollekcióból?
- Nagyon örültem, hogy én lettem a torna második legjobb játékosa, s legalább ennyire büszke vagyok arra, hogy hat gólt szereztem, s ezzel én lettem a gólkirály. A bronzérmet illetően már felemásak az érzéseim. Nagyon jó focival rukkoltunk elő, erős volt a csapatunk, mégsem sikerült döntőbe jutnunk. Az elődöntőben az amerikai együttes nem volt jobb, mint a miénk, talán több szerencséje volt, s azért nyert. A fináléban aztán - óriási meglepetésre - kikapott Észak-Koreától, mi legalább a bronzmeccset megnyertük Angliát 3-0-ra verve.

- Tízes mezben játszott, és rengeteg gólt lőtt. Melyik a kedvenc posztja?
- Csatárként szerepeltem végig a vébén, és minden tekintetben nagyon jól éreztem magam Új-Zélandon. Jó érzés volt gólokat lőni, főleg, hogy sokan néztek minket, egészen kiváló hangulat volt a mérkőzéseken.

- Franz Beckenbauer mit mondott, amikor átadta a díjakat?
- Azt, hogy nagyon jó volt a csapat, gratulált az Aranycipőhöz és az Ezüstlabdához, de megjegyezte, hogy a válogatottnak a nagydöntőben lett volna a helye. Óriási labdarúgó volt, én pedig nagyon büszke, hogy tőle vehettem át a trófeákat.

- 1996-ban még csak 4 éves volt, amikor családjával Saarbrückenbe költöztek. Mikor derült ki, hogy érdemes a futballal foglalkoznia?
- A testvéremmel, Dáviddal fociztunk nap mint nap az utcán, s mindent tőle tanultam. Kisgyermekkoromban csak fiúkkal futballoztam, hétévesen egy fiúklubban szerepeltem egy évig, majd két évre rá mentem el a Saarbrücken lánycsapatához. Azt mondják, már ekkor látni lehetett, hogy nem bánok rosszul a labdával, ám a testvérem volt az igazi nagy focista, ha nem sérül meg, nagyon sokra viszi.

A FIFA.com olvasói szerint a Costa Rica elleni gólja volt a vb második legszebbje (00:49-nél tekinthető meg):


- A srácokat nem zavarta, hogy egy lány lecselezi őket?
- Mivel gyerekkoromtól kezdve velük játszottam, nem volt semmilyen rossz élményem, sőt amikor nagyon pici voltam, sokat segítettek, és nagyon sokat tanultam tőlük.

- Milyen érzés német mezben futballozni? Tudják, éreztetik a csapattársak, hogy magyar?
- Sajnálom, hogy nem magyar mezben futballozom, de itt jobb a női foci. Szerettem volna Magyarországért játszani. Viszont nagyon jó hallani, hogy ott is sokan büszkék rám. A csapattársaim persze tudják, hogy magyar vagyok, de németként kezelnek.

- Sok magyarral tartja a kapcsolatot?
- A szüleimmel és a testvéremmel élünk Saarbrückenben, s van Németországban is egypár magyar, akikkel kapcsolatban vagyok. Magyarországra pedig évente kétszer, nyáron és karácsonykor járunk az ott élő rokonainkhoz.

"Felejtsétek el Maradonát, jön Marozsán!"
Ilyen és ehhez hasonló főcímekkel jelentek meg az új-zélandi újságok a vb után. Dzsenifer eddigi pályafutása a legszemléletesebb bizonyítéka annak, hogy az alma nem esett messze a fájától. Édesapja, a korábbi magyar fociválogatott János az MTI-nek büszkén mesélte, hogy lánya minden várakozást felülmúl, igazi "szupertehetség". Technikás, gólerős, s ragyogóan irányít is. Lányára nemcsak a nagyválogatott figyelt fel, de a Bayern München is, amely a női fociban is az egyik legnagyobb németországi tekintélynek számít. Mindezt alátámasztja, hogy az új-zélandi világbajnokságról beszámoló német újságokat bejárta az a fotó, amelyen Franz Beckenbauer gratulál Dzsenifernek, akit egybehangzóan a női labdarúgás legnagyobb zsenijének neveztek.

- Ha a magyar női válogatott villámgyors javuláson menne át, s mondjuk, három év múlva választania kellene, melyik válogatottat választaná, a németet vagy a magyart?
- A német labdarúgás a világ élvonalába tartozik, a magyarról pedig, bevallom, nem hallok sokat. A német csapatot választottam, így döntöttem. Tizennyolc éves koromig kell meghozni a végleges döntést, nos, ha a magyar együttessel valami csoda történne, akkor még meggondolhatnám magam.

- A futballból szeretne megélni? Egyáltalán, lehetséges ez?
- Először is vigyáznom kell, hogy ne sérüljek meg, ez a legfontosabb. A célom az, hogy minél jobb legyek a futballpályán, ezért nagyon keményen dolgozom. Megélni viszont nem lehet a női fociból, nem ismerek olyan felnőttjátékost, aki ne dolgozna a játék mellett. Ezért is figyelek nagyon oda a tanulásra is.

- Mennyit edz egy héten?
- A klubnál heti négy edzés van, míg a sportiskolában, ahová járok, további két alkalommal gyakorlunk.

Forrás: Getty Images

Ha nála van a labda, akkor - ahogyan a FIFA.com fogalmazott - az ellenfél sohasem tudhatja, hogy mi fog történni

- Állítólag a Bayern München is érdeklődik ön iránt, menne, ha hívnák?
- Nem akarok klubot váltani, mert igaz, hogy a Saarbrücken most a második ligában szerepel, de célunk a feljutás. Persze az fontos számomra, hogy a legjobbak között szerepeljek, mert az első osztályban magasabb a nívó, de épp ezért mindent megteszek, hogy kivívjuk az élvonalbeli tagságot a felnőttcsapattal, jelenleg a harmadik helyen állunk, s az első két helyezett csapat jut fel.

- Legközelebb hol láthatjuk futballozni?
- Ha minden jól alakul, meghívót kapok a 19 éven aluliak válogatottjába, amely Európa-bajnokságra készül. Ez már eggyel magasabb szint, így nagyon kell figyelnem és küzdenem, hogy bekerüljek a csapatba.