Ha valaki látott már néhány focimeccset a tévében, alighanem találkozott azzal a sportriporteri panellal, miszerint a szünet előtt különösen jókor jönne a gól egyik vagy másik csapat számára. Ha tizenegyespárbajra kerül sor, rendszerint kész ténynek vesszük: lélektani előnyt élvez az a fél, amelynek játékosa először áll a labda mögé. Pedig a statisztikák szerint a végeredmény szempontjából semmilyen jelentősége nincs, hogy a meccs melyik periódusában jut vezetéshez egy csapat, és a büntetőrúgók sorrendje sem számít - derül ki egy Angliában rövidesen megjelenő könyvből, amely tudományos kutatások alapján a világ legnépszerűbb sportjával kapcsolatos hiedelmeket cáfolja vagy erősíti meg.
A tévhitek leleplezése mellett a kutatások számos közkeletű vélekedést megerősítenek. Ilyen megkérdőjelezhetetlen igazságnak tűnik például az, hogy egy két mérkőzésből álló párharcban valós előnyt jelent idegenben kezdeni és hazai pályán játszani a visszavágót.
Egy francia statisztikus, a Londonban dolgozó Lionel Page 6182 kupapárosítást (vagyis 12 364 mérkőzést) vizsgált 1955 és 2006 között, és azt találta, hogy a párosítások 53,77 százalékában a visszavágó a hazai csapat sikerét hozta. A teória szerint ez a szurkolók támogatása mellett leginkább annak tudható be, hogy a pályaválasztót segítő játékvezetői befolyás általában felerősödik a továbbjutásról döntő mérkőzésre.
Vetődni kell
Érdekes fejtegés igazolja a kapusok azon tulajdonságát, hogy a tizenegyeseknél rendszerint elvetődnek valamelyik irányba, noha a labda középre is érkezhet, azaz elméletileg egy helyben állva is lenne esélyük a védésre.
A büntetőrúgás forradalmasítását általában a holland Johann Neeskens nevéhez kötik, aki az 1974-es vb-döntőn meglepte a világot azzal, hogy középre lőtte a tizenegyest valamelyik sarok helyett (ezt az újítást ismételte meg az 1976-os Eb döntőjében a cseh Antonin Panenka, aki a labda hidegvérű hálóba löbbölésével fokozta a hatást). Ez alapvetően módosította a büntetőrúgás stratégiáját, a csatárok számára megnőtt a sikeres végrehajtás esélye, hiszen kettő helyett immár három alaplehetőség közül választhattak.
Zidane kapufával spékelte meg a Panenka-féle büntetőt
Egy 459 - Francia- és Olaszországban elvégzett - tizenegyest elemző tanulmány alapján a büntetőrúgás leghatékonyabb formája ma is a középre lőtt tizenegyes (81%-ban gól), szemben a jobb (70,1%) és a bal (76,7%) sarokra menő lövésekkel. Ennek ellenére az ítéletvégrehajtók többsége ma is valamelyik sarkot célozza meg, vagyis a kapusoknak nagyobb esélyük nyílik a hárításra, ha elmozdulnak valamelyik irányba. A megtévesztő mozgás pedig akkor is kifejezetten javallott, ha a labda mégis középre érkezik.
Segít a közös ünneplés és a jobb fizetés
Sikeres együttesek kapcsán gyakran emlegetik a csapategység jelentőségét, bizonyára nem alaptalanul, legalábbis erre a következtetésre jutott az a pszichológiai vizsgálat, amely 1992-ben 125 gólszerző viselkedését tanulmányozta az izraeli bajnokságban.
Az eredmények összefüggést mutattak a csapatok gólöröme és eredményessége között: minél több játékos vett részt a találat ünneplésében, illetve került kontaktusba a gólszerzővel, annál jobbak voltak az együttes eredményei. "Úgy látszik, a gól utáni viselkedés egész jól előrevetíti a sikert" - állapították meg a kutatás vezetői. Hogy az összetartó erő váltja-e ki a jó eredményt, vagy fordítva, annak eldöntésére további tanulmányokra van szükség, az edzőknek mindenesetre azt tanácsolják, hogy figyeljék a játékos gól utáni magatartását, mert az hasznos információkkal szolgálhat a csapathoz fűződő viszonyáról.
Torghelle és Juhász öröme a magyar-albánon
Első ránézésre ugyancsak a tyúk-tojás kérdést veti fel a tény, miszerint a csapattársaiknál magasabban honorált futballisták jobb teljesítményre képesek. Német és svájci közgazdászok bizonyították ezt, miután 1995 és 2004 közötti időszakban tanulmányozták 28 Bundesliga-klub játékosainak góljait, gólpasszait és labdabirtoklását, majd a mutatókat összevetették a fizetésük alakulásával.
Az összefüggés nem merül ki annyiban, hogy a jobb játékosok többet keresnek, az is kiderült, hogy az esetek többségében a fizetés emelkedése vezetett a jobb teljesítményhez, nem pedig fordítva. A jelenség persze nem futballspecifikus, az anyagiakban is megnyilvánuló bizalom más munkaterületeken is összefügg a képességek nagyobb mértékű kibontakozásával.
Jönnek a futballtudósok?
"Meggyőződésünk, hogy a labdarúgás megértésében fontos szerepe van a tudományos módszereknek, és bőven akad még pótolni való ezen a területen" - érvelt könyve létjogosultsága mellett Peter Ayton. "Manapság rengeteget beszélnek a futballról a televízióban, de az elhangzottak többsége csupán vélemény. Márpedig ha valamit ellenőrizhetünk is a statisztikák segítségével, miért ne tennénk meg?"
"Egy adat sokkal többet mond, mint egy kommentátor, egy szakértő, egy játékos vagy akár egy egyszerű tudós. Az objektív felmérés az egyetlen módja, hogy megfelelően osztályozzuk és értékeljük a játékosokat" - olvasható a könyv bevezetőjében. Ayton szerint ez a fajta tudományos megközelítés egyelőre még gyerekcipőben jár, a jövőben azonban elkerülhetetlenné válik, hiszen a futball olyan üzlet, ahol hatalmas pénzek forognak kockán.
A professzor úgy véli, a következő tíz évben az edzők is rájönnek majd erre, az újsághírek és a videofelvételek pedig háttérbe szorulnak a játékosok kiválasztásában.
A könyv eredeti címe: Myths and Facts about Football: The Economics and Psychology of the World's Greatest Sport
szerkesztette: Patric Andersson, Peter Ayton, Carsten Schmidt
megjelenés: 2008. november 1.