Vágólapra másolva!
Története legjobb bajnoki helyezését érte el az előző szezonban a Villarreal CF, amely ezüstérmes lett a Primera Divisiónban, és ezzel rögtön fel is került a Bajnokok Ligája főtáblájára. A Sárga Tengeralattjáró a nyáron a megszokott transzferpolitika szerint erősítette keretét: megint elsősorban dél-amerikai játékosokat szerződtetett, ám ezúttal mindezt pozitív pénzügyi mérleggel tette - és ehhez egyetlen kulcsemberét sem kellett eladnia.

A 2006-2007-es idény hajrájában elért győzelmi sorozat már valamelyest jelezte, hogy a Villarreallal komolyan kell számolni a következő pontvadászatban, de azt valószínűleg még a klub legelvakultabb drukkerei sem gondolták, hogy kedvenceik ilyen jól fognak szerepelni.

Az együttesnek tavaly decemberben még arra is volt lehetősége, hogy története során először a Primera División első helyére ugorjon, és bár ez nem jött össze, a csapat végig ott volt az élmezőnyben. A bajnoki hajrá pedig megint kifejezetten jól sikerült, és az egyesület úgy lett ezüstérmes, hogy tíz pontot vert a harmadik FC Barcelonára.

A Sárga Tengeralattjáró ezzel fennállása legjobb bajnoki helyezését érte el, ráadásul a második pozíció azt jelentette, hogy a csapat automatikusan kiharcolta a részvételt a Bajnokok Ligája főtábláján. A múltban a hasonló jó szereplést általában egy-két kulcsjátékos jó pénzért való eladása követte (2004 nyarán Juliano Belletti, 2005-ben José Manuel Reina, tavaly pedig Diego Forlán távozott ilyen körülmények között), ezúttal azonban ez elmaradt - az viszont nem hogy a klubnak nagy bevétele legyen egy-két transzferből. A Villarrealnak ugyanis sikerült végrehajtania azt a bravúrt, hogy úgy kasszírozott 23 milliót eurót, hogy két olyan futballistát adott el, akik tavasszal nem is a csapatban futballoztak.

Főleg az uruguayi hátvéddel, Martín Cáceresszel járt nagyon jól az egyesület. A fiatal bekket 2007 januárjában potom 900 ezer euróért vették meg a montevideói Defensor Sportingtól, hogy rögtön kölcsön is adják a Recreativo Huelvának.

A Recrében aztán a focista a legutóbbi pontvadászatban kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és ez elég volt az FC Barcelonának ahhoz, hogy bejelentkezzen érte. A katalánok 16,5 millió eurót adtak Cáceresért, aki tehát úgy hozott több, mint 15 milliót a Villarrealnak, hogy egyetlen tétmérkőzésen sem lépett pályára az együttesben! A francia Rio Mavubán ugyan bukott egymilliót a klub, elvégre ő tavaly nyáron nyolcmillióért érkezett, most pedig hétért adták el a Lille OSC-nek, ahol tavasszal kölcsönben szerepelt, de összességében véve a spanyolok még így is jó üzletet csináltak.

Főleg, hogy a nyári igazolások összesen nem kerültek annyiba, mint amennyi a klub bevétele volt. A legdrágább szerzemény a tízmilliós amerikai szupertehetség, Jozy Altidore volt, de a támadó szerződtetése elsősorban a jövőnek szólt - már csak azért is, mert a focista ott van a pekingi olimpián, vagyis a felkészülési időszakot nem a csapattal tölti, és csak közvetlenül a bajnoki rajt előtt csatlakozik a kerethez. Rajta kívül még egy olyan igazolás volt, aki nem Dél-Amerikában látta meg a napvilágot: a Real Valladolidtól megvett csatár, Joseba Llorente vételára ötmillió euró volt.

Az uruguayi Sebastián Eguren már tavasszal is a Villarrealban futballozott, és teljesítménye meggyőzte Manuel Pellegrini mestert arról, hogy érdemes végleg megvenni - érte 1,3 milliót fizettek a svéd Hammarby IF-nek. Az RCD Mallorca argentin játékmesterének, Ariel Ibagazának a megszerzése potom másfélmillió euróért szintén remek fogásnak tűnik, és az FC Barcelonától ingyen leigazolt brazil Edmílson is rendkívül hasznos tagja lehet a keretnek. Már csak azért is, mert a Villarrealnak az ősszel megint több porondon kell majd helytállnia - a 2006-os BL-elődöntős szereplés magasra tette a lécet.

Az eddig lejátszott edzőmérkőzések alapján egyébként úgy tűnik, hogy Pellegrini módosít az eddig megszokott taktikán. Az előző idény nagy részében ugyanis a gárda a klasszikus 4-4-2-es felállást alkalmazta, két védekező feladatokkal ellátott középső középpályással (gondoljunk csak Marcos Sennára), illetve két, támadó felfogású szélső emberrel (itt játszott például Robert Pires, Santi Cazorla vagy Cani). A felkészülési időszakban ugyanakkor a Sárga Tengeralattjáró leginkább öt középpályással és csak egy csatárral futballozott, ráadásul éppen a középpálya volt az a csapatrész, amely a legstabilabbnak tűnt. Eguren, Edmílson, Pires és Ibagaza mindegyik összecsapáson a kezdő tizenegyben szerepelt, és az ötödik ember vagy Cani, vagy pedig Matías Fernández volt - ami arra utal, hogy a Villarreal inkább 4-5-1-et játszik majd, ahol Edmílson és Eguren (illetve az Eb utáni szabadságból visszatérve minden bizonnyal Senna) lesz a két védekező középpályás, és Ibagaza a játékmester.