Moszkvai gólvágó Arsavin árnyékában

Az Európa-bajnokság egyik legkellemesebb meglepetésének számító orosz válogatottból a közvélemény elsősorban Andrej Arsavinra figyelt fel, de nem a Zenit Szankt-Petyerszburg középpályása volt az egyetlen focista, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott a kontinensviadalon. A csatár Roman Pavljucsenko például három találatával második lett a torna góllövőlistáján - pedig kevéssel a viadal előtt még az sem volt biztos, hogy rendszeresen pályára fog lépni.

Alighanem ez is hozzájárult ahhoz, hogy leigazolja őt a Szpartak Moszkva, amely már 2002 októberében megegyezett a focistával a transzferről. A fővárosiak 700 ezer eurónak megfelelő összeget fizettek a csatárért, aki öt évre kötelezte el magát a moszkvaiakhoz. Pavljucsenko pedig nem okozott csalódást: rögtön az első hazai bajnokiján betalált (egykori klubja, a Rotor ellen mindkét találkozón eredményes volt), és tíz góllal fejezte be a pontvadászatot.

Ehhez jött még a kupában szerzett három találata, amelyből kettőt a Lada Togliatti elleni elődöntőn ért el - jelentősen hozzájárult tehát, hogy a Szpartak az orosz kupa megnyerésével feledtesse a gyengébb bajnoki szereplést.

A gólerős játék jutalmaként pedig Pavljucsenko a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, a szbornaja színeiben 2003 nyarán egy Izrael elleni barátságos mérkőzésen debütált. A bajnokságban azonban hiába ontotta a gólokat a következő évben is, a nemzeti tizenegybe ezt követően több mint egy éven keresztül nem hívták be.

Pedig a csatár a nemzetközi porondon is bizonyított, az UEFA-kupa 2003-2004-es kiírásában például három találatot szerzett. 2005-ben azonban már nem lehetett kihagyni a válogatottból, hiszen a bajnokságban sorozatban harmadik idényében ért el legalább tíz gólt, és végre a szbornajában is megszerezte első találatát, mégpedig a Luxemburg elleni vb-selejtezőn.

Innentől kezdve már rendszeresen tagja volt az orosz válogatott keretének, ám továbbra sem ő, hanem inkább Alekszandr Kerzsakov számított a nemzeti csapat első számú támadójának.