Gera jóbarátja meghódította a Wembleyt

Az angol FA-kupa-döntő hőse akár Ferenczi István vagy Gera Zoltán is lehetett volna, ám a Barnsley és a West Bromwich Albion az elődöntőben kikapott a Cardiff Citytől, illetve a Portsmouthtól, így a két magyar légiós nem villoghatott a fináléban. Gera korábbi, birminghami csapat- és szobatársa, a nigériai Nwankwo Kanu viszont köszönte szépen a lehetőséget, és egy ezerszázalékos ziccer kihagyása után győztes gólt lőtt a szombati döntőben, megnyerve ezzel az FA-kupát Harry Redknapp Premiership-nyolcadik csapata számára.

A Wembley minden egyes széke piros, szombaton a lelátó mégis égszínkék volt a drukkerek viselete miatt, ám néha kétszínűvé vált - amikor a Cardiff-szurkolók lengetni kezdték a kezükben lévő sárga-fekete zászlót, amit ajándékba kaptak a jegyük mellé.

Az angol idő szerint 15 órakor keződött döntő előtt nem lehetett látni részeg "fanatikust" (mint például a szerdai UEFA-kupa-döntőn), viszont rengeteg kisgyerekes család kilátogatott a meccsre, amely tényleg tökéletesen megfelelhetett az elvárásoknak.

FA-kupa, döntő:
Portsmouth - Cardiff City 1-0 (1-0)
London, Wembley-stadion, 89 874 néző
v.: M. Dean
Portsmouth: D. James - G. Johnson, S. Campbell, Distin, Hreidarsson - Diarra, Kranjcar, Muntar, Utaka (Nugent, 69.), Mendes (Diop, 78.) - Kanu (Baros, 87.) .
Cardiff: Enckelman - McNaughton, R. Johnson, Loovens, Capaldi - Whittingham (Ramsey, 61.), Rae (Sinclair, 87.), McPhail, Ledley, Parry - Hasselbaink (S. Thompson, 70.)
gól: Kanu (37.)
sárga lap: Hreidarsson (45.), Kranjcar (54.), L. Diarra (90.)

A City-hívek sokat integethettek a zászlóval örömükben a meccs elején, a Cardiff ugyanis sokkal jobban kezdte a találkozót, az első negyedórában a játék szinte csak a Portsmouth térfelén zajlott.

A 23. percben aztán Nwankwo Kanun nevetett a stadion, aki egy amúgy remek csel után 4 méterről az üres kapuval állt már csak szemben, ám ballal a kapufát találta el. A középpálya átjáróház volt, s - emiatt is - igazán élvezetes, eseményekben gazdag meccset vívtak a finalisták, szinte félpercenként volt miért felugraniuk a nézőknek.

Az angol válogatott kapusa, David James elemében volt, többször kiszaladt a kapujából, s a kissé lomhának tűnő Sol Campbellt jól kisegítette, ha kellett, egy kis söprögetéssel besegített a védőnek és a védelemnek. A 37. percben aztán Kanu kijavította előző hibáját, s a finn Peter Enckelmanról kipattanó labdát közelről bepofozta a hálóba - óriási kapushiba, vezetéshez jutott a Portsmouth!

A 46. percben - úgy tűnt, hogy - egyenlítettek a walesiek, James rossz kifutása után Glenn Looevens emelt kapura, de kezezés miatt nem adták meg a gólt, így maradt a 0-1.

A második játékrészben Dave Jones beküldte a walesi csodagyereket, a 17 éves Aaron Ramseyt, akinek látszott a megmozdulásain, hogy klasszissá válhat, de az is, hogy túl fiatal még a sorsdöntő szerep elvállalásához.

Az aréna portsmouthi fele

A meccs egésze során amolyan tipikus ívelgetős angol focit játszottak a csapatok - a jobbik fajtából, hiszen igazán élvezetes volt nézni a két gárda ütközetét. Az 1-0-ra vezető Portsmouth ellen még az utolsó percekben is mindent megpróbált a Cardiff, a walesi rajongók szinte extázisban vártak a csodára, ám a kedvenceknek nem sikerült betalálniuk a kapuba, így végül érvényesült a papírforma, és a Portsmouth nyerte meg a 127. FA-kupa-döntőt, s 1939 után diadalmaskodott ismét (a meccs krónikája bővebben).

A meccs legjobbjának ki mást is választhattak volna, mint a gólszerző Kanut.

A lefújás után óriási ünneplés következett, s ami némiképp meglepő volt, egy ideig a Cardiff hívei is éltették ezüstérmes kedvenceiket, ám olyan 20 perc után a stadion egyik fele csaknem teljesen kiürült. A Pompey-rajongók persze végigüvöltötték a tradicionális, 107 lépcsős sétát követő kupaátadót, amelyen Bobby Robson díjazta a nyerteseket, a kupát pedig természetesen a csapatkapitány Sol Campbell emelhette magasba.