Tapasztalatlan tinik is hódítanak a válogatottban

A válogatottba való bekerülés módja alaphelyzetben mindenhol azonos a világon: az adott futballista olyan jó teljesítményt nyújt az élvonalban, hogy a szövetségi kapitány meghívót küld neki a nemzeti tizenegybe. Kivételek azonban akadnak, és megtörténhet, hogy valaki előbb mutatkozik be a címeres mezben, mint hogy első osztályú bajnokit játszott volna - sőt, az sem példátlan esett, ha valaki a nagyválogatottban korábban debütál, mint klubszinten a felnőttek között.

Sokkal érdekesebb eset, ha valaki egy komoly futballkultúrával rendelkező országban hajtja végre azt a bravúrt, hogy előbb debütál a nagyválogatottban, mint az élvonalban. Angliában az elmúlt években rögtön két ilyen focista is akadt, akikkel ez megesett.

Theo Walcott ugyan már az Arsenal FC futballistája volt, amikor Sven-Göran Eriksson nagy meglepetésre meghívta a háromoroszlánosokhoz, de csak az edzéseken bizonyíthatott az Ágyúsoknál, a Premier League-ben még nem. Korábban ugyan a Southampton FC színeiben 21 bajnokin négy gólt ért el, de ez a második vonalban történt, így amikor 2006. május 30-án debütált Magyarország ellen a nagyválogatottban, első osztályú mérkőzés még nem volt a háta mögött.

Utóbbit egy évvel később David Nugent is elmondhatta magáról: ő 2007. március 28-án lépett először pályára az angol nemzeti csapatban, és rögtön gólt is szerzett Andorra ellen, de korábban csak a Buryben és a Preston North Endben játszott az alacsonyabb osztályokban. Azóta ugyan már bemutatkozott az első osztályban, viszont a válogatottban többször nem játszhatott...

Az olasz labdarúgásban is volt olyan focista ebben az évtizedben, aki úgy debütált a címeres mezben, hogy az első osztályban még nem játszott. Massimo Maccarone ugyan az AC Milan nevelése, de a rossonerók rendre kölcsönadták az alacsonyabb divíziókba, majd meg is váltak tőle, így a támadó a Pratóban, illetve az Empoli FC-ban ontotta a gólokat.

Utóbbiban olyan jól játszott, hogy meghívták az U21-es válogatottba, majd amikor a squadra azzurra mesterének, Giovanni Trapattoninak 2002 márciusában sérülések miatt elfogytak a csatárai, kézenfekvő volt a számára, hogy a korosztályos csapatból hívjon fel valaki. Maccarone negyedórát kapott a barátságos meccsen, és ennyi idő alatt meggyőzte az angol Middlesbrough FC vezetőit arról, hogy érdemes őt megvenni. A Boróból később még egyszer hívták be az olasz nagyválogatottba, és Maccarone azóta már a Serie A-ban kergeti a labdát, a squadra azzurránál többet nem merült fel a neve.

A legnagyobb bravúrt azonban Javier Mascherano hajtotta végre, aki nem csak hogy az élvonalban nem szerepelt a válogatottsága előtt, de még a felnőttek között sem mutatkozott be klubjában!

A tehetséges középpályás még a River Plate tartalékjai között kergette a labdát, amikor a korosztályos válogatottakban szerzett érdemeire való tekintettel (2001-ben tagja volt az U17-es vébén szerepelt gárdának, majd 2003 januárjában az U20-as csapattal Copa Américát nyert) Marcelo Bielsa már 2003 júliusában pályára küldte a nagyválogatottban. Mascherano akkor már ugyan a felnőtt csapattal készült a Rivernél, de mivel a bajnokság csak augusztusban kezdődött, így ott még nem mutatkozott be. Legalább ennyi közös van benne és Vass Ádámban...

www.infosport-focivilag.hu