Kevés olyan futballista van a mai labdarúgásban, akiről elmondható: profiként csak egyetlen klubban játszott, és már pályafutása vége előtt legenda lett egyesületénél. A Real Madrid csatárára, Raúlra azonban maximálisan igaz ez a kijelentés, hiszen klubszinten a támadó mindent megnyert, amit csak lehetséges. A nemzeti tizeneggyel azonban nem tudott kiugró sikert elérni, és erre az utolsó lehetőség a számára alighanem a nyári Európa-bajnokság lehet - ha egyáltalán ott lesz a spanyolok keretében.
Mindenki nagy jövőt jósolt tehát Raúlnak, azt azonban senki sem gondolta volna, hogy ez a jövő egy héten belül bekövetkezik.
A Real Zaragoza elleni idegenbeli bajnoki előtt Valdano ugyanis gondolt egyet, felhívta Raúlt a harmadik csapatból, és a kezdő tizenegybe jelölte. Az ifjonc a Real-legenda, Emilio Butragueno hetes mezét kapta meg, és beírta magát a történelembe: ilyen fiatalon ugyanis soha senki nem lépett még pályára bajnokin a királyi gárdában.
A debütálás nem a legjobban sikerült, a Zaragoza ugyanis 3-2-re nyerni tudott, de egy héttel később a Santiago Bernabéu stadionban már mindenki Raúl nevét skandálta. A városi derbin ugyanis nevelőegyesülete, az Atlético ellen alaposan kivette a részét a győzelemből: rúgott egy gólt, adott egy gólpasszt és kiharcolt egy tizenegyest. Új sztár született.
Ami egyébként egyáltalán nem tetszett Valdanónak, aki egész egyszerűen megtiltotta, hogy Raúl szerepeljen a sajtóban. Ennek ellenére a Raúl-mániát nem lehetett megállítani, hiszen a fiatal futballista rutinos csatárokat megszégyenítően futballozott, a szezon folyamán összesen 28 mérkőzésen szerepelt, ami, figyelembe véve, hogy a kilencedik fordulóban lépett pályára először, egyben azt jelenti, hogy azt követően csak egy találkozón nem vetették be!
Összesen kilencszer volt eredményes, és a bajnokság befejeztével bajnoknak mondhatta magát. Nem csoda, hogy az 1995-ös junior-világbajnokságon alapember volt a spanyol csapatban, és a katari viadalon negyedik helyen végzett társaival, köztük az azóta szintén szép karriert befutott Ivan de la Penával, Míchel Salgadóval, Joseba Etxeberríával és Fernando Morientesszel.
Teljesítményének elismerése pénzben is megmutatkozott: míg első profiszerződésében még "csak" havi 60 ezer pezeta volt a fizetése, 1995 októberében máris új kontaktust kötött, amelyben már évi 45 milliót garantáltak neki. És már nem kellett busszal járnia az edzésekre: Fermín Gutiérrez, aki időközben az ügynöke is lett, minden reggel felvette őt, és autóval vitte az edzőközpontba. Raúl akkor ugyanis még nem kaphatott jogosítványt életkora miatt.