42. születésnapja előtt egy hónappal Teddy Sheringham hivatalosan is bejelentette, a szezon végén felhagy aktív pályafutásával. A kiváló angol csatár 26 éves karrierjét a másodosztályú Colchester Unitedben fejezi be.
Edward Paul "Teddy" Sheringham 1966. április 2-án született a londoni Highams Parkban. A futball szülőföldjén nem is lehetett más szórakozása, mint napról napra futballozni, szülei így gyorsan el is vitték a főváros keleti részén található Leyton & Ilford nevű klubba. Magas termete és gólérzékenysége révén gyorsan a csatársorban találta magát, ennek köszönhetően figyelt fel rá a Millwall is. A két londoni klub ifjúsági csapatainak barátságos összecsapásán ugyanis a kis Teddy 15 évesen hülyét csinált védőiből.
Egy év sem telt el, tizenhat esztendősen már profi szerződést kapott, második bajnokiján, 1984 januárjában pedig első gólját is megszerezte a Bournemouth ellen. Ennek ellenére a klub vezetői úgy látták, erősödnie kell, először az Aldershot nevű kiscsapatnak, majd ugyancsak 1985-ben a svéd második ligás Djurgaardennek is kölcsönadták.
Egyéves távolléte után szinte azonnal kezdőjátékossá vált a Millwallban, ékpárja, a legendás ír csatár, Tony Cascarino lett. A San Antonio Spurs egykori ikertornyai, David Robinson és Tim Duncan is elbújhattak volna a égimeszelők mellett, az ellenfél védőknek fel kellett kötnie a gatyájukat, ha a Sheringham, Cascarino kettős ellen léptek pályára.
Teddy négy szezonban (1986-87, 1987-88, 1988-89, 1990-91) a csapat legeredményesebb gólszerzője lett, Tonyval való összeszokottságára jellemző, hogy 1986-87-ben és 1990-91-ben a páros egyik tagja sem mulasztott bajnokit! A kiscsapat a második vonalból az elsőbe verekedte magát, meglepetésre egy évre meg is ragadtak a legjobbak között.
A második esztendő rosszabb szériája után azonban ismét jött a remeklés, a gárda az 1990-91-es évadban playoffs-csatában verte a Brighton & Hove Albion együttesét, s visszajutott a legjobbak közé.
Történelemóra |
Teddy így 1991 júliusában kétmillió fontért a Nottingham Foresthez szerződött, amellyel az élvonal nyolcadik helyén zárt, ráadásul Ligakupa-döntőt játszott (s bukott) a Manchester Uniteddel. A következő szezonban az átalakult angol ligában Sheringham szerezte a Forest első Premiership-gólját, ám egy héttel később, 1992 augusztusában a Tottenham Hotspur 2,1 millió angol fontot tett le érte. Sheringham távozása úgy megviselte a Nottinghamet, hogy év végén ki is esett.
A csatár viszont bemutatkozott a válogatottban (amelyben két vébén- és egy Eb-n is szerepelt, összesen 51 alkalommal húzta magára a nemzeti mezt), emellett 22 találattal gólkirály lett, olyan társakkal futballozhatott együtt, mint Gordon Durie, Ronny Rosenthal, Chris Armstrong vagy a jelenlegi német kapitány, Jürgen Klinsmann, aki azt nyilatkozta róla, nála intelligensebb csatártárssal nem játszott pályafutása során. Teddynek mindössze egy bánata volt, 1997-re, 31 éves korára, 15 esztendőnyi profi karrierrel a háta mögött nem nyert még semmit.
Nem kellett tehát sokat gondolkodnia a MU ajánlatán: 1997 júniusában a manchesteri vezetés 3,5 millió fontot fizetett érte. Ráadásul az elvárás is magas volt: a visszavonuló Eric Cantonát kellett pótolnia. Kicsit meg is törte a felelősség, ugyan szerzett 14 gólt első szezonjában, ám a MU 1997-98-ban is trófea nélkül maradt. Ráadásul szerződtette az Aston Villa klasszisát, Dwight Yorke-ot, emiatt felmerült a pletyka, Teddy továbbáll. Ám Sheringham ennél okosabb volt, tudta, most jöhet el a csapat és az ő ideje. 1999 tavaszán előbb az FA-kupa döntőjében szerzett két gólt, ezzel segítve sikerhez a MU-t, majd a felejthetetlen BL-döntőben az ő utolsó percben szerzett gólja jelentette a Bayern elleni egyenlítést, amelyet Ole Gunnar Solskjaer győztes találata koronázott meg.
Teddy a csúcsra ért, egy évben mindent megnyert: bajnokságot, kupát, Bajnokok Ligáját. Utolsó manchesteri idényében talán élete legjobb formáját hozta, 35 évesen a United legeredményesebb játékosa lett, ráadásul az angol labdarúgók és a sportújságírók is őt választották a 2000-2001-es év legjobbjának.
Ruud van Nistelrooy érkezésével Sheringham visszatért a Tottenhamhez, amelyet Ligakupa-döntőbe vezetett (ám a Spurs elbukta a Blackburnnel szemben), két év múlva pedig a Portsmouth-hoz szerződött, s tevékeny részt vállalt abban, hogy Harry Redknapp együttese bennmaradjon az első osztályban. Szezon végén azonban búcsút intett a Fratton Parknak, s a másodosztályú West Ham Unitedhez szerződött.
A Championshipben aztán húsz találattal a harmadik legjobb gólszerző lett, ismét részese lehetett egy sikerrel megvívott playoffnak, s ha már így hozta a sors, újabb egy évet maradt. S kiválóan szerepelt a 2006-os szezonban is, április másodiki születésnapja után ráadásul elmondhatta, hogy a Premiership történetében ő a második mezőnyjátékos Gordon Strachan után, aki a negyvenet betöltve is élvonalbeli meccset játszhatott.
Hosszabbított tehát még egy esztendőt, s csak tavaly fogadta el a Colchester ajánlatát. 2007. júliusában írta alá szerződését, második mérkőzésén, a Barnsley elleni hazai döntetlenkor megszerezte első találatát új csapata mezében. Március elsejéig 18 mérkőzésen lépett pályára, s három találatig jutott.