A világ legpechesebb gólkirályai

A Serie A góllövőlistáját 26 forduló után némi meglepetésre a Genoa csatára, Marco Borriello vezeti 16 találattal, és a squadra azzurra szövetségi kapitánya, Roberto Donadoni ennek hatására be is hívta őt a válogatottba. Nem minden szakvezető gondolkozott azonban hasonlóan a labdarúgás történetében, és a topligák históriájában jó néhány olyan gólkirályt találunk, akiket mellőztek a nemzeti tizenegyben, vagy csak egy-két alkalommal húzhatták fel a címeres mezt.

De nem csak a Serie A-nak, hanem a spanyol élvonalnak, a Primera Divisiónnak is három olyan hispán gólkirálya volt a második világháború óta, akik egyszer sem szerepeltek a válogatottban. Az 1957-1958-as pontvadászatban például a Real Valladolid csatára, Manuel Badenes ugyanúgy 19 gólt ért el, mint a Real Madrid legendája, Alfredo di Stéfano, de a címeres mezt sohasem húzhatta fel. Igaz, 1958-ban már 30 esztendős volt, és pályafutása vége felé járt, de előtte sem fukarkodott a gólokkal, hiszen a Valencia CF csatáraként hat szezon alatt összesen 90 találatot ért el (97 mérkőzésen!), ám a válogatottnál soha nem tudta meggyőzni a szövetségi kapitányokat.

Az 1970-es évek spanyol gólkirályaira pedig különösen rájárt a rúd a nemzeti tizeneggyel kapcsolatban. Az 1971-1972-es pontvadászatban a góllövőlista élén nagy meglepetésre a Granada CF csatára, Enrique Porta végzett 20 találattal. Be is jelentkezett érte a Real Madrid és az FC Barcelona is, de Porta úgy vélte, hogy nem érezné jól magát egy sztárklubban, és inkább maradt a Granadában, egészen 1975-ig - majd két évet még lehúzott a Real Zaragozában is.

Eredményessége azonban soha nem érte el az ominózus idényét, jellemző, hogy a következő öt szezonban összesen nem szerzett annyi gólt, mint abban az egyben, amikor gólkirály lett, így nem csoda, hogy nem került be a válogatottba.

Az 1975-ös gólkirály, a bilbaói Carlos Ruíz viszont eredményesebb pályafutást tudhatott magának, elvégre összesen 85 alkalommal talált be a Primerában. Egyetlen idényt leszámítva (amikor is az RCD Espanyolban játszott) világéletében az Athleticben kergette a labdát, de éppen kimaradt a baszkok 1980-as évek eleji nagy sikerkorszakából - és így a válogatottból is.

Az 1973-ban gólkirályi címet szerzett Marianín (Mariano Arias Chamorro) csak annyival járt jobban a fenti két focistánál, hogy ő legalább egyetlen alkalommal szerepelhetett a nemzeti csapatban - pár hónappal azután, hogy 19 találattal a góllövőlista élén végzett, 1973 októberében a törökök ellen magára húzhatta a címeres mezt.