Uruguayi invázió Európa futballpályáin

Uruguay területe kétharmada Magyarországénak, lakossága 3,5 millió fő. A kis dél-amerikai ország futballistái ott voltak a nemzeteket, kontinenseket, sőt az egész világot összekapcsoló labdarúgás születésénél és játékosaik, klubjaik, válogatott csapataik azóta is rendre jelen vannak a földrész és a világ nagy futballeseményein, elég, ha csak a tavaly nyári Copa Américán elért negyedik helyezésükre gondolunk. Most azonban nem ez írásunk fő apropója, hanem az, hogy egyre több uruguayi labdarúgó szerződik át európai élbajnokságokba, csak a téli átigazolási időszakban hat ilyen eset történt.

Nem tagadhatjuk, hogy az időnkénti indokolatlan agresszivitás, durvaság is hozzátartozik az uruguayi labdarúgókhoz. Munúa például nem kis sajtóvisszhangot váltott ki azzal, hogy kapuskollégájával való nézeteltérését január 11-én egy emberes ökölcsapással zárta rövidre, az izraeli válogatott Dudu Avat arcát nyolc öltéssel kellett összevarrni.

December 8-án a Schalke középpályása, Carlos Grossmüller tett ki magáért, az Eintracht Frankfurt elleni mérkőzésen a kispadról berohanva ütötte meg Michael Thurkot, amiért hosszú eltiltást és pénzbüntetést kapott. Carlos Diogo és Luís Fabiano ökölharcára pedig alig több mint egy éve került sor Zaragozában.

Diogo vs Luis Fabiano:

A Serie A-ban a legtöbb begyűjtött piros lapra vonatkozó, nem éppen hízelgő rekordot a Juventus FC egykori játékosa és a válogatott korábbi legendásan kemény csapatkapitánya, Paolo Montero tartja - csodálkozunk-e azon, hogy az ő legjobb barátja a Zebráknál a 2006-os vb-döntőn a labdarúgást brutálisan megcsúfoló Zinedine Zidane volt?

Enzo Francescoli, Uruguay hercege:

Emellett tény, hogy a franciák világ- és Európa-bajnok középpályásának példaképe az uruguayi Enzo Francescoli volt (a legendás futballista 1990 és 1993 között több mint 100 mérkőzésen húzta fel a Cagliari mezét), az utána elnevezett kis Enzo Zidane ráadásul már most is egész ügyesen bánik a labdával...