Iskolajátékkal vertük a világbajnokot

Amit sokan csodának hittek, bekövetkezett: a magyar labdarúgó-válogatott hazai pályán, hátrányból felállva fantasztikus játékkal 3-1-re legyőzte a világbajnok Olaszországot. A gólokon Juhász, Gera és Feczesin osztozott. 

A szünetben Donadoni négy helyen is változtatott, és a nézők egy része még azon elmélkedett, hogy vajon miért cserélte le a műsörközlő Zambrottát - holott a szélsőhátvéd szimplán átment jobbra Oddo helyére, hogy Grosso elfoglalhassa a balbekk pozícióját -, amikor a világbajnok megszerezte a vezetést, Di Natale olyan szerencsésen kapott bele Aquilani labdájába, hogy azt a lesipuskás gólok nagymestere, Inzaghi sem csinálta volna jobban (0-1).

A squadra azzurra szurkolói rá is kezdte a vébé óta himnuszukká váló dalukra, ami hosszú másodpercekig tartó popopopopo-zásból áll a White Stripes formáció Seven Nation Army című slágerének dallamára. Dzsudzsák és Tőzsér fújta meg a riadót a bekapott gól után, előbbi Aquilani után Barzaglinak is bemutatkozott egy köténnyel, utóbbi pedig egy inkább erős, mint pontos lövéssel vétette észre magát. Ambrosini mindenkit meglepve csatárerényeket csillogtatott, amikor a balösszekötő helyén tűnt fel szőke üstökével, Vaskó észlelte a veszélyt, és váll a vállnak feszülve ütközte le a Milan takarítóemberét, a spanyol spori viszont közlekedési rendőrt játzott, először a szögletzászló irányába mutatott, aztán meggondolta magát, és szabadrúgást adott.

Vaskó és Ambrosini párharcát a magyar hátvéd nyerte

Pirlo viszont van annyira fair játékos, hogy ne éljen egy ilyen ajándékba kapott helyzettel, és a maga módján vissza is adta a labdát, kecsegtető helyről magasan a léc fölé tüzelt. Az 59. percben Várhidi Péter vett le két bábut a képzeletbeli mágnestábláról, Tőzsér és Hajnal kocogott le, Leandro és az Interben profiskodó Filkor érkezett.

120 másodperc múlva olaszkodott egyet együttesünk, a taljánok szoktak olyan precízen végigvitt kontrákat bemutatni ugyanis vezetésük birtokában, mint amilyet a mieink húztak elő a cilinderből 0-1-nél: Szélesi labdát szerzett, aztán megjátszotta Gerát (aki Filkor érkeztével középre került), és egyből egy mesés passzal teremtett ordító ziccert Leandrónak, akinek már az átvétele dadogott egy kicsit, aztán a lövése sem idézte a nagyokét, gyengén a lefekvő Buffont találta el. De a lendület még kitartott, a szöglet után Filkor tekert középre, belül az olaszok nem tudtak felszabadítani, Vaskó Juhász elé fejelt, akiben felrémlettek korábbi meccsei, amikor még csatárként tevékenykedett, és ballal pazarul lőtte ki a bal felsőt (1-1).

Az első magyar gól utáni öröm pillanata

Belejöttek Várhidi Péter fiai és a 65. percben már egy nagy piros kettes állt csapatunk neve mellett az eredményjelzőn, Filkor indította Priskint, aki szépen megfirkálta Cannavarót, majd befelé húzott, a nápolyi viszont nehezen viselte, hogy megetették, és egy becsúszással próbálta menteni a menthetőt, hogy ez miképp sikerült, arra elég annyi, hogy Mejuto González az olasz kaputól 11 méterre lévő mészpontra mutatott.

A büntetőnek Gera futott neki, és a balra mozduló Buffont becsapva a jobb sarokba helyezett, érett a vaskos meglepetés (2-1). Végre a közönség is megérezte, hogy ideje csavarni a hangerőn, beindult az ilyenkor szokásos hullámzás, és kiderült, hogy nem mindenki olasz, aki annak látszik, mert a vendégszektorban is boldogan csapkodták a levegőt jópáran a Gera-gólt követően. Feltűnő volt, hogy Gera és Filkor remekül megértette egymást, a WBA szaltókirálya sokkal jobban élt a pálya közepén, mint a vonal mellett, a Materazzi által a meccs előtt verbálisan befenyített ifjoncot pedig sokat keresték a társak labdával, és ő általában jó megoldást talált, bár néha belebonyolódott a cselekbe.

Gera nagyon becsapta Buffont a büntetőnél

A kékmezeseknél két cserecsatár, Di Natale és Inzaghi próbált változtatni a számukra kedvezőtlen eredményen, de előbbi beadását Milánó piros-fekete felének kedvenc Pippója föléfejelte. Az utolsó negyedórára fordulva aztán harmadszor is kapitulált a vébén mindössze kétszer (egy öngól és egy büntető által) megadásra késztetett védelem, Filkor indítása látszólag hosszúnak tűnt Gerának, Cannavaro ennek tudatásban kissé kényelmesre is vette a figurát, de a magyar cséká egy becsúszással lecsente a labdát riválisa lábáról, aztán gólt rúgatott a hosszú oldalon érkező Feczesinnel, akit - utalva klubjára és a helyzet kíméletlen kihasználására - páran egyből bresciai hiénaként emlegettek a gólöröm közben (3-1).

A kétgólos hátrány kissé felbőszítette a vendégeket, Grosso bivalyerős szabadrúgása után 38 ezer néző konstatálta nagy sóhajjal, hogy a léc fölött süvített el a labda, majd Ambrosini bikázott a kapu fölé ballal nagy ziccerben. A magyarok kontráitól ments meg uram minket - imádkozhattak az olaszok a hajrában, amikor sorra vezették fiaink a gyors támadásokat, Feczesint Buffon bravúrja akadályozta meg a duplázástól, míg Csizmadia és Juhász rosszul találta el a labdát, Leandro pedig ugyan észrevette, hogy a Juve portása messze kinn portyázik, de emelés helyett laposan kísérletezett.

A lényeg

A végén maradt a 3-1-es magyar siker, ami még akkor is világraszóló diadal, ha az olaszok általában kevésbé teszik oda magukat százszázalékosan a barátságos mérkőzésre, hiszen fiatal csapatunk fegyelmezett és lelkes játékot nyújtott, a meccs nagy részében az olaszok fölé nőtt, a Várhidi-csapat főztje kapcsán még az ínyencek is megnyalhatják mind a tíz ujjukat.