Csapatként múlja felül a Real a Barcát

Kevesebb, mint a bajnokság felét játszották le a Primera Divisiónban, és az első két helyezett ugyanaz, mint a legutóbbi pontvadászatban, mégis óriási a különbség: a Real Madrid ezúttal ugyanis hét ponttal vezet az FC Barcelona előtt. Míg a királyi gárdánál a nyári edzőcsere csak tovább erősítette a csapategységet, addig a katalánoknál sokak szerint éppen a tréner személyének változatlansága az egyik fő probléma. A két "nagyágyú" mögött már nagyobb volt a felfordulás, hiszen a Valencia CF és a Sevilla FC is gyengélkedik, miközben az RCD Espanyol, az Atlético Madrid és a Racing Santander várakozáson felül szerepel.

Közülük a legváratlanabb alighanem az RCD Espanyol kiváló szereplése, hiszen a másik barcelonai együttes - amelynél joggal sértődnek meg, ha az FC Barcelona "kistestvérének" nevezik őket - az utóbbi években inkább vérbeli kupacsapatnak számított (előbb Copa del Reyt nyert, majd az UEFA-kupában játszhatott döntőt), amely azonban nem képes kiegyensúlyozott teljesítményre.

Most azonban már ennek a kitételnek is megfelelt a gárda, amely immár 13 hete veretlennek mondhatja magát, és így egészen a dobogó harmadik fokáig jött fel. Az Espanyol nagy előnye, hogy rendkívül stabil csapattal rendelkezik, amin Ernesto Valverde csak a végszükség esetén változtat, és így még a korábban alapembernek számított Iván de la Pena is csak a kispadra került, miután a szezon elejét kihagyta sérülés miatt.

Ez a kiegyensúlyozottság végképp nem jellemző az Atlético Madridra, amely ebben a szezonban már több egészen hihetetlen mérkőzést is játszott. Hazai pályán, a Vicente Calderón-stadionban például háromszor egymás után is 4-3 lett a végeredmény (kétszer az Atlético, egyszer az ellenfél javára), legutóbb pedig éppen az RCD Espanyol ellen kerültek kettős emberhátrányba a madridiak - a szezon során már másodszor.

A klub emblematikus figurájának számító Fernando Torres eladását mindenesetre gond nélkül átvészelte az együttes, amely rendkívül offenzív futballt játszik, klasszikus 4-4-2-es felállásban, a középpálya két oldalán olyan szélsőkkel, mint Simao Sabrosa, Maxi Rodríguez, Cléber Santana vagy José Antonio Reyes - akiknek nem a védekezés az erősségük. Mivel a korábban megbízható középhátvédek sem álltak a helyzet magaslatán az ősszel, így aztán az Atlético meccsein garantált a látványos játék.

Ez a Villarreal CF-ről is elmondható, amelynek mérkőzésein eddig 54 gól született - ennél több találatot csak a Sevilla FC szereplése hozott. A Sárga Tengeralattjáró beleszaladt pár váratlan vereségbe (elsősorban a Real Madrid elleni hazai 0-5-öt kell említeni), de összességében a klub ott folytatja, ahol tavasszal abbahagyta.

Jellemző, hogy a csapattal kapcsolatban így is a legtöbbször Juan Román Riquelmét, illetve az ő hiányát emlegették, de Manuel Pellegrini mestert az eredmények igazolták: a csapat éremért harcol, és jól szerepel az UEFA-kupában is az argentin játékmester nélkül.

A Villarreal taktikája kissé hasonlít az Atléticóéhoz, azzal a különbséggel, hogy a két szélső középpályás azért jobban kiveszi a részét a védekezésből - részben ennek köszönhető, hogy a chilei Matías Fernández jobbára Robert Pires cseréjének számít.