Sztárportré: Cristiano Ronaldo

A kilencvenes évek második felétől kezdve kétségtelenül David Beckham volt a leghíresebb és a legnépszerűbb játékos a Manchester Unitedben, és 2003-as klubcseréje után sokan úgy vélték, hogy a jobb oldali középpályás pótlása szinte lehetetlen feladat lesz a Vörös Ördögöknek. Sir Alex Ferguson azonban pár nappal később szerződtette Cristiano Ronaldót, aki Beckham hetes számú mezét kapta meg. A fiatal portugál napok alatt belopta magát a MU híveinek szívébe, manapság pedig már a klub egyik legnagyobb sztárja - és még mindig csak 21 esztendős.

Akkor már természetesen mind a Marítimo, mind a Nacional felfigyelt a hatalmas tehetségnek tartott fiúra, így mindkét klub bejelentkezett érte. A legtöbben azt gondolták, hogy a gazdagabbnak és nevesebbnek tartott Marítimót választja, de végül mégis a Nacionalban kötött ki; hogy miért, arról megoszlanak a vélemények. Elterjedt történet, hogy a Marítimo azért nem igazolta le, mert túl magasnak tartották az Andorinha által kért "vételárat": kétcsapatnyi szerelést. Cristiano keresztapja, Fernao Sousa (aki a fiú egyik legnagyobb mentora volt az idő tájt) szerint azonban azért esett a Nacionalra a választás, mert a család mindig is ennek az egyesületnek szurkolt, és Sousa maga játszott is a klubban.

Eleinte azonban úgy tűnt, hogy az új környezet rossz hatással van Cristianóra: a pályán ugyan semmi probléma nem volt vele, és hamar a korosztályos csapatok egyik legjobbjává vált, ám az iskolában akadtak gondjai. Nem nagyon tudott beilleszkedni, újdonsült társai sokat csúfolták akcentusa miatt (Madeirán "tájszólással" beszélik a portugált), de Ronaldo viselkedése sem volt éppen angyali, igazi rosszcsont vált belőle. Olyannyira, hogy a klub az édesanyjához fordult, utazzon el Lisszabonba és beszéljen a fiával. Az anyai jelenlét gyorsan megtette a hatását: a kezdeti problémák megszűntek, és Cristiano Ronaldót hamarosan az egyesület legnagyobb reménységeként kezdték emlegetni.