Vágólapra másolva!
A dél-amerikai Libertadores-kupa csoportküzdelmeinek utolsó mérkőzésén a Boca Juniors 7-0-ra győzte le a Bolívart, és ezzel, ha nehezen is, de kiharcolta a legjobb 16 közé kerülést. Két másik nagycsapatnak, az argentin River Plate-nak, illetve a címvédő brazil Internacionalnak ez nem sikerült. E két együttes okozta a csoportkör negatív meglepetését, a pozitív szenzáció pedig a kolumbiai Cúcuta Deportivo, illetve a venezuelai Caracas FC pazar szereplése volt - utóbbi ráadásul két legfontosabb hazai mérkőzését éppen Cúcuta városában játszotta.

A Cúcuta Deportivo már azzal is hatalmas meglepetést okozott tavaly, hogy megnyerte hazája pontvadászatát, hiszen a klub 2006-ban újoncként szerepelt a kolumbiai bajnokságban - azonban így is az első helyen végzett. A bajnokcsapat mesterét, Jorge Luis Pintót ki is nevezték kolumbiai szövetségi kapitánynak, vagyis az együttes élére új szakvezető került Jorge Luis Bernal személyében, így ő irányíthatta az egyesületet története első Libertadores-kupa-szereplése alkalmából. Eleinte úgy tűnt, hogy a kolumbiaiak a várkozásnak megfelelően nem sok vizet zavarnak majd a harmadik csoportban, ahol rajtuk kívül a brazil Grémio, a paraguayi Cerro Porteno és a szintén kolumbiai Deportes Tolima szerepelt - négy forduló után a Cúcuta még mindig nyeretlen volt, igaz, csak egyszer kapott ki, a másik három mérkőzésén döntetlent ért el.

Az első győzelem éppen a csoport legjobbja, a Grémio ellen született meg az utolsó előtti játéknapon, de a továbbjutásra így sem volt sok esély, hiszen ahhoz az utolsó meccsen idegenben kellett volna megverni a Deportes Tolimát. A kolumbiai házirangadó aztán fantasztikus összecsapást hozott: a fordulatos találkozón a vendégek az első félidőben kétszer is vezetést szereztek, de a Tolima mindkétszer egalizált, sőt a második félidő közepén előnybe került. Az utolsó 20 percben azonban a Cúcuta panamai támadója, Blas Pérez megrázta magát, és kétszer is betalált, megfordítva ezzel a meccset, és a legjobb 16 közé juttatva együttesét.

A Caracas FC továbbjutása még nagyobb szenzációnak számít, hiszen a venezuelai csapatok általában a pofozógép szerepét töltik be a Libertadores-kupában: régebben még a főtáblára kerülésért is előselejtezőt kellett játszaniuk, és eddig mindössze egyszer fordult elő, hogy egy venezuelai együttes továbbjutott volna csoportjából (2004-ben a Deportivo Táchira hajtotta vége ezt a bravúrt). Most már a csoportbeosztás elkészítésekor mindenki leírta a caracasiakat, hiszen egy kvartettbe kerültek a chilei Colo Colóval, illetve az argentin River Plate-tel - ez a két együttes toronymagas esélyesnek tűnt. A venezuelaiak azonban másként gondolták, és rögtön a második találkozójukon felborították a papírformát: a Caracas idegenben verte 1-0-ra a Rivert. Ez már csak azért is hatalmas szenzáció volt, mert venezuelai csapatnak korábban sohasem sikerült Argentínában tétmérkőzést nyernie - most azonban a caracasi kapus, Javier Toyo ihletett formában védett, és valósággal megbabonázta a River futballistáit.

Két héttel később ugyan a Colo Colo lehozta a földre a venezuelai drukkereket azzal, hogy 4-0-ra nyerni tudott a Caracas ellen - enyhítő körülmény volt, hogy a venezuelai együttes nem játszhatta saját pályáján, a Brígido Iriarte-stadionban a meccset, mert az nem felel meg a biztonsági körülményeknek. Érdekes módon a klub nem hazájában választott egy másik stadiont, hanem a kolumbiai Cúcutába vitte a találkozót. Hasonló volt a helyzet a River elleni hazai összecsapáson is, amelyen a venezuelaiak erősen tartalékosan voltak kénytelenek pályára lépni, mivel a dél-amerikai szövetség négy focistájukat is eltiltotta, közvetlenül a 90 perc előtt - mivel a Colo Colo elleni, idegenbeli találkozón túl vehemensen tiltakoztak a játékvezető ítéletei ellen a lefújást követően. A caracasiakat azonban ez sem zavarta, másodjára is megverték a Rivert, amely így már a csoportkörben kiesett a sorozatból - ez a szégyen az argentin sztárklubbal utoljára 1993-ban fordult elő.

Az argentin csapatokra amúgy is rájárt a rúd, elvégre az ország öt képviselőjéből csak kettő jutott tovább - amióta hasonló rendszerben zajlanak a küzdelmek, soha nem volt ilyen kevés argentin gárda a legjobb 16 között. Az 1. csoportban a Banfield a paraguayi Libertad és a mexikói Club América mögé szorult, a Gimnasia la Platát pedig a brazil Santos FC és az uruguayi Defensor Sporting előzte meg - utóbbi csak gólkülönbséggel. Az argentinok becsületét a Vélez Sarsfield, illetve a Boca Juniors mentette meg - bár a Boca kicsit megszenvedett a továbbjutásért, idegenben egyszer sem tudott nyerni, de otthon mind a kilenc pontot begyűjtötte, és az utolsó játéknapon 7-0-ra verte a bolíviai Bolívart. Egy argentin együttes egyébként biztosan lesz a legjobb nyolc között is - mivel a Boca és a Vélez a következő körben egymással küzd majd.

Brazília hat képviselőjéből ugyan csak egy kényszerült búcsúra a csoportkörben, ám az a címvédő és klubvilágbajnok Internacional volt. A Porto Alegre-iek éppen a Vélezzel, illetve az uruguayi Nacionallal voltak egy csoportban, ami már előzetesen is a legkeményebb kvartettnek tűnt, és biztos volt, hogy egy sztárgárda búcsúzik - de arra azért kevesen fogadtak volna, hogy ez az Internacional lesz. Utólag már látszik, hogy a sorsdöntő meccs rögtön az első volt, amikor is az Inter az uruguayiakhoz látogatott, és a mérkőzés nagy részében uralta is a találkozót: a vendégek még az első félidőben vezetést szereztek, majd a 61. percben emberelőnybe kerültek. A fordulat csak ezután jött: a Nacional a 73. percben egyenlített, két perccel később az Interből is kiállítottak egy védőt, az ezt követő szabadrúgást pedig Javier Delgado 35 méterről lőtte a kapuba. A hajrában aztán az uruguayiak még egyszer betaláltak, és ez a 3-1-es vereség végül a brazilok kiesését jelentette, mivel a gárda otthon csak 1-0-ra tudott nyerni a Nacional ellen, így aztán a végül azonos pontszámmal végzett két együttes közül az uruk kerültek ki jobban az egymás elleni összevetéséből.

A mindenkori címvédőnek 2000 óta kell csoportmeccset játszania a Libertadores-kupában - és még sohasem fordult elő, hogy rögtön kiesett volna. A legjobb 16 közé egyébként nyolc különböző nemzet képviselője került be, amire három éve nem volt példa.

A nyolcaddöntő párosítása:
Caracas FC (venezuelai) - Santos FC (brazil)
Defensor Sporting (uruguayi) - Flamengo (brazil)
Paraná Clube (brazil) - Libertad (paraguayi)
Cúcuta Deportivo (kolumbiai) - Toluca (mexikói)
Nacional (uruguayi) - Necaxa (mexikói)
Boca Juniors (argentin) - Vélez Sarsfield (argentin)
Sao Paulo FC (brazil) - Grémio (brazil)
Club América (mexikói) - Colo Colo (chilei)