BL-részvételre tör, aranyról álmodik a Sevilla

A Sevilla FC tavaly az UEFA-kupa megnyerésével ünnepelte fennállásnak 100. évfordulóját, majd augusztusban az FC Barcelona legyőzésével az európai Szuperkupát is elhódította, így sejteni lehetett, hogy az andalúziai klub versenyben lesz az aranyéremért Spanyolországban. A csapat sikeres szereplésének titkairól a szakvezető, Juande Ramos nyilatkozott a World Soccer című szaklapnak.

- Milyen a kapcsolata a sportigazgatóval, Monchival? Hogyan döntik el, hogy kit igazoljanak le?
- Tiszta munkamegosztás van köztünk. Én megmondom neki, hogy milyen játékosra lenne szükségem: gyors, magas, ballábas, jól fejelő stb. Ő ez alapján szétnéz a piacon, és megmutatja, hogy kik állnak rendelkezésre, majd pedig közösen döntünk, hogy végül is ki lehet a megoldás. Persze vannak kivételek, például Frédéric Kanoutét itt senki sem ismerte, és én ajánlottam be, mert láttam a West Ham United és a Tottenham Hotspur színeiben is.

- A Sevilla egyike azon kevés gárdának, amely klasszikus szélsőkkel játszik. Elszomorítja, hogy manapság nem ez a játékfelfogás a jellemző?
- A nézők számára ez biztos, hogy szomorú, de edzőként kifejezetten büszke vagyok arra, hogy ezt szinte csak én alkalmazom. Ez identitást ad a csapatomnak, és nekem is, mint edzőnek. Látom a többi együttest, és azt gondolom: senki sem mer úgy játszani, mint mi, ráadásul számunkra működik is a dolog.

- És mások miért nem merik ezt megtenni?
- Mert túl kockázatos, hátul nagyon kinyílhat a gárda. Számomra azonban ez az igazi önbizalom: az embernek biztosnak kell benne lennie, hogy egy meccsen, amelyen belemész rizikós dolgokba, te fogsz nyerni. Olyan focistákra van szükségem, akik hisznek magukban, különben félni fognak a pályán, és nem merik meglépni azokat a kockázatos lépéseket, amik kellenek a sikerhez.

- Spanyolországban sokat beszélnek Jesús Navasról. Ő tényleg olyan jó, mint a spanyol lapok írják?
- Jesús valóban remekül játszik mostanában. Elképesztően gyors, és rendkívül tehetséges, a stílusunk tökéletesen illik az ő tulajdonságaihoz, a csapat pedig rendkívül sokat dolgozik helyette.

- Navasnak pánikrohamai voltak nemrégiben. Egy ilyen helyzetet miként kezel?
- Először is biztosítanunk kell őt a megértésünkről, és meg kell könnyítenünk a helyzetét. Odafigyelünk rá, törődünk vele, megpróbáljuk annyira megnyugtatni, amennyire csak lehet.

- Kanouté mintha más ember lenne az angliai önmagához képest...
- Ő a tökéletes példa arra, hogy mit is csinálunk ennél a klubnál. Angliában Frédéric egy kiváló futballista volt, aki azonban nem tudta kihozni a benne rejlő lehetőségeket. Nálunk egészen fantasztikus teljesítményt nyújt, mivel meggyőztük őt, hogy elég jó játékos, magabiztossá tettük.

Jesus Navas és Deco csatája

- És szélsőkkel szolgálták ki.
- Igen, mivel a termete és a remek helyezkedése alapján kiváló befejezőcsatárnak véltük, ha megkapja a megfelelő kiszolgálást.

- A csapatának játékfelfogása nem változik az ellenféltől függően? Például, miként készültek a Middlesbrough FC elleni UEFA-kupa-döntőre?
- Egyetlenegyszer sem hangsúlyoztam a futballisták számára, hogy egy kupadöntőt fognak játszani, hiszen minden más erre emlékeztette őket - a szurkolók, az emberek az utcán, a média, a barátaik, így inkább feledtetni igyekeztem a dolgot. Nem akartam, hogy a felelősség még jobban leterhelje őket. Azon a héten edzettünk a legkevesebbet, és mindenki remekül érezte magát. Az ellenfélről sem beszéltünk. Ha még nagyobb nyomás alá helyeztem volna a csapatomat, akkor félve mentek volna ki a pályára. Így viszont nyugodtan és önbizalommal telve játszottak, az eredmény pedig fantasztikus lett.

- És taktikailag? Az eredmény olyan meggyőző volt, mintha más szinten lettek volna.
- Volt egy pillanat a mérkőzésen, amikor a Middlesbrough úgy érezte, semmiképpen nem nyerhet ellenünk. A Boro játékosai egy olyan csapatot láttak maguk előtt, amely tudta, hogy győzni fog. A focisták érzékenyek erre, és azt hiszem az angolok azt gondolták: "Az ellenfél olyan szilárdan hisz magában, hogy esélyünk sincs ellene". A második félidő 15. percének környékén láttam, hogy feladták.

- Tudta, hogy sok gólt fognak rúgni?
- Igen. Amikor 1-0-ra vezettünk, egyetlen pillanatra sem álltunk vissza. Ugyanolyan vehemensen mentünk előre, ugyanazzal a hozzáállással, és továbbra is elszántak támadtunk. A Middlesbrough azt gondolhatta: "Mi történik? Vezetnek 1-0-ra, és ugyanúgy nekünk rontanak". A kupadöntőkben ez nagyon ritka, általában az a csapat, amely megszerzi a vezetést, beáll védekezni, és nem akar újabb gólt rúgni. A mi mentalitásunk teljesen más volt, és az angolokat ez alighanem meglepte.

- Más lett volna a helyzet, ha nem egy középcsapat, hanem mondjuk a Real Madrid lett volna a Sevilla ellenfele?
- Szeretném azt gondolni, hogy nem. Elvégre az európai Szuperkupa döntőjében is támadásban maradtunk az FC Barcelona ellen. A katalánokat 3-0-ra győztük le, és a helyzetek alapján nagyobb is lehetett volna a különbség.