A lelátón is kikaptunk a törököktől

A magyarok kis híján hármas vereséget szenvedtek szombat este a Puskás Ferenc-stadionban: a pályán jobban fociztak, a lelátón hangosabban szurkoltak, ráadásul majdnem többen voltak a törökök az Eb-selejtező helyszínén, mint mi, a házigazdák. Nagy tippverseny folyt az újságírók körében, hogy vajon hány drukker lehetett az arénában: a legpesszimistábbak 6 ezer, a legoptimistábbak 9 ezer nézőt véltek "összeszámolni", egy azonban biztos, ebből egy jó nagy részt, két szektort a félholdas fanatikusok - csurig - töltöttek meg. Ennél persze sokkal fájóbb egy másik matematikai adat: három meccs után három pontja van csak Geráéknak.

A találkozó előtt fél órával - immáron a stadionban - a csendes, és igencsak szétszóródott magyar drukkereket a szervezők a Tankcsapda ütős "Mennyország Tourist" című zeneszámával próbálták lázba hozni, mégpedig azért, mert a két szektornyi sarokba szorított török fanatikusok a hangerőt illetően nyerésre áltak. Torkuk szakadtából, egy emberként kiáltották világgá azt, hogy országuk, azaz "Türkye" a legjobb. A mieink aztán csak összekapták magukat, és felcsendült a "Mindenki szurkoljon!", valamint a "Ria-Ria, Hungária" rigmus is.

Az első magyar "támadáska" török őrjöngéssel végződött (azaz nem jártunk sikerrel), a debütáns vendégszögletnél pedig Király Gábor "éljeneztette meg" a magyar közönséget, hiszen látványosan kaparintotta meg a labdát. Az első helyzet a félholdas válogatotté volt, de Gökhan mellé fejelt, majd a 16. percben végre láthattunk egy magyar akciót is, Gera esernyőcselét követő legurítását azonban Dárdai csúnyán fölé lőtte. Fatih Terim tanítványai szorosan védekeztek, és a durvaságtól sem riadtak vissza, Husztit egyszer, Dárdait kétszer is földbe döngölték, csapatkapitányunk rá is förmedt a luxemburgi játékvezetőre: "Adjon már egy sárgát az ellenfélnek!" Mivel kérése süket fülekre talált, Huszti visszaadta a kölcsönt, és magabiztosan, ámde szabálytalanul szerelte az ellenfél egyik játékosát.

Ami pedig a szurkolói párharc ekkori állapotát illeti: éneklő, tapsoló, ordítozó félholdasok a "jobb alsó" sarokban, halovány taps a nézőtér többi részén. A drukkeri lelkesedés mikéntje sajnos a pályán lévőkre is átragadt, hiszen a 39. percben amolyan igazi kis szerencsétlen gólt, amilyenbe a magyarok gyakran beleszaladnak, olyat kapott Király Gábor. Ha ő, mármint a kapusunk nincs, akkor egy perc múlva már 0-2 áll az eredményjelző, de - Tuncayjal ellentétben - Gökdeniz nem tudott túljárni a "pizsamás portás" eszén. A félidő hajrájában rákapcsoltak a Bozsik-legények, Gera szép labdaszerzésével villogott, de gólt már nem sikerült szerezni.

A szünetben a szerencsés szimpatizánsok legálisan rohanhattak a pályára, és egy legalább hússzorosra hízlalt focilabdát gurítottak öt csoportban, sokadmagukkal a zöld gyepen, a legügyesebbek sört nyerhettek (ami nagy érték, hiszen a stadionban alkoholstop volt, szemben például a focivébével, ahol nem féltek a szervezők a "bier-árulástól".) Az állás bár 0-1 volt, a szurkolóknak volt okuk az örömre: megjelentek a futópályán az U17-es válogatott tagjai, akik a minap első helyen végeztek a jereváni Eb-selejtezőcsoportban. Nagy tapsot kaptak.

Magányos török szurkolók

A második játékrészben Király öklözése okozott nagy felfordulást, mert üresen hagyta a kapuját, amely szerencsére ilyen állapotban maradt. Az 56. percben a mieink sokak szerint egyenlítettek, ám mint később kiderült, Gera Zoltán 22 méteres szabadrúgása csak kicentizte a gólvonalat, pechünkre nem belülről. A magyarok vettek egy nagy levegőt, és belehúztak, felgyorsították a játékot, Bozsik kapitány cseréket is bevetett (Kabát Péter csak pár percet kaphatott, mert megsérült), Juhász Roland elöl is feltűnt, Gera Zoltán is fogait feszítve küzdött, cselezett, de ez kevés volt.

Ezt követően Tuncay 22 méteres kapáslövéssel, Éger lyukrúgással ijesztgetett, Fehér Csaba pedig 18 méterről - utolsó próbálkozásként - laposan és gyengén lőtt Rüstü ölébe. Szurkolóinkat sajnálhatjuk, hogy újabb vereséget láthattak hazai pályán, talán-talán egy döntetlent megérdemeltek volna a mieink, ám úgy tűnt, a törökök nem adtak ki mindent magukból, így el kell ismerni: ha nem is voltak sokkal jobbak, megérdemelten nyertek Hakan Sükürék. Tán nem is csoda, hogy a Puskás-stadion öt perc alatt kiürült, "mindössze" az a 2-3 ezres török sereg maradt benn a katlanban, amely ugrálva, óriási piros zászlókat lengetve ünnepelte a magyarok feletti diadalt. Labdarúgásban, Magyarországon ez volt az első.