Vágólapra másolva!
Tíz kiesés, feleennyi bajnoki cím, egy kupagyőzelem, egy ligakupa-diadal - és nagyon kevés kiegyensúlyozott, jó teljesítmény. Így lehetne címszavakban összefoglalni a külföldön futballozó magyarok szereplését a 2005-2006-os idényben. Alapvetően mindent elmond a honfitársaink külföldi helyzetéről, hogy a légiósok "gólkirálya" ebben a szezonban szinte biztosan (még nem fejeződött be valamennyi pontvadászat) francia negyedik vonalban futballozó Szili Attila lesz a maga hét találatával.

A francia pontvadászat eseményeit eleinte Huszti Szabolcs miatt követték nagy figyelemmel a futballszurkolók Magyarországon. A válogatott focista a szezon elején rendszeresen kezdett az FC Metzben, ám az őszi szezon végén kikerült a csapatból. Sosem találják ki, miért: megsérült... Így aztán összességben az utolsó forduló előtt 17 bajnoki áll a neve mellett, a Metz pedig búcsúzni kényszerült a Ligue 1-től. Idén tanultuk meg viszont Rudolf Gergely nevét, aki az AS Nancynál tulajdonképpen saját nevelésű játékosnak számít, hiszen még mindig csak 21 esztendős, de már évek óta a klubban focizik. Ő öt bajnokin játszott a szezonban, és párszor a ligakupában is szerepelt - utóbbi sorozatot meg is nyerte egyesülete.

A francia másod- és harmadosztályban nem volt honfitársunk, a negyedikben azonban több is: egyrészt a nyáron az AJ Auxerre-be igazolt Vadócz Krisztián az egyesület tartalékjai között itt játszott, másrészt az FC Rouenban Sibalin Dániel és Szili Attila is szerepelt. Előbbi nem zavart sok vizet, a télen el is küldték, Szili viszont alapember lett a csapatban, és három fordulóval a zárás előtt már hét gólnál tart - emlékeztetőül, egyetlen magyar légiós sem szerzett ennyi gólt ebben a szezonban.

Az európai második vonalat figyelembe véve csak némileg jobb a helyzet. Belgiumban az RSC Anderlecht bajnokcsapatában akadt egy magyar futballista Juhász Roland személyében, aki azonban mindössze 11 találkozón lépett pályára a brüsszelieknél - jól gondolják, sérülés miatt kellett hosszú időt kihagynia. Pető Zoltán a stabil középcsapatnak számító FC Brusselsben alapember volt, 29 bajnokin szerepelve egy gólt ért el, míg Hajnal Tamás a St. Trondban amolyan "szupercsereként" alkalmazva négy gólig jutott - őket mindenképpen a jobbak közé lehet sorolni a magyar légiósok közül.

A szomszédos Hollandiában Babos Gábor a NAC Breda hálóőreként nyújtott kifejezetten jó teljesítményt, és a klub végleg meg is szerezte a Feyenoordtól, amely erre a szezonra csak kölcsönadta a portást; Bodor Boldizsár alapembere volt az országos kupasorozatban az elődöntőig menetelt, a bajnokságot végül a nyolcadik helyen zárt Roda JC-nek; a Willem II-ben Fehér Csabának (aki hosszú ideig sérült is volt), valamint Kerekes Zsombornak csak kicsivel több, mint epizódszerep jutott. Bodnár László is Hollandiában kezdte az idényt, és nem is futballozott rosszul a Rodában, de január elején egy kiállítást követően hatmeccses eltiltást kapott, és a vezetőség inkább eladta a Red Bull Salzburgnak Ausztriába - ahol a várakozással ellentétben nem az övé lett a jobbhátvéd posztja, csak hét mérkőzésen küldték pályára az ezüstérmes gárdában.