Tíz kiesés, feleennyi bajnoki cím, egy kupagyőzelem, egy ligakupa-diadal - és nagyon kevés kiegyensúlyozott, jó teljesítmény. Így lehetne címszavakban összefoglalni a külföldön futballozó magyarok szereplését a 2005-2006-os idényben. Alapvetően mindent elmond a honfitársaink külföldi helyzetéről, hogy a légiósok "gólkirálya" ebben a szezonban szinte biztosan (még nem fejeződött be valamennyi pontvadászat) francia negyedik vonalban futballozó Szili Attila lesz a maga hét találatával.
Ha a legrangosabb európai pontvadászatokat, azaz a topligákat vesszük górcső alá a magyar légiósok teljesítményét vizsgálva, akkor nem túl vidám a kép. Az olasz és a spanyol élvonalban nem lépett pályára honfitársunk, sőt, ezekben az országokban az alacsonyabb osztályokban sincsen magyar játékos, de a többi topligában sem hemzsegtek a mieink.
Az angol élvonalban Gera Zoltán az egyedüli hírmondó, de az előző pontvadászathoz képest most ő is gyengébben teljesített, amihez persze hozzájárult a sérülése is - így csupán 14 bajnokin szerepelt az idényben, két gólt ért el, csapata pedig kiesett a legjobbak közül.
A másodosztályban jó néhány honfitársunk kergette a labdát, és elsősorban a két kapust, Király Gábort, illetve Fülöp Mártont érdemes kiemelni, akikre nem lehetett panasz - de Király klubja, a Crystal Palace végül nem tudta megvalósítani célját, és maradt a The Championshipben. Ugyanígy járt a szintén nagy terveket szövő Wolverhampton Wanderers is, amely a télen némi meglepetésre szerződtette Gyepes Gábort, valamint Rósa Dénest, akik hasznos tagjai voltak Glenn Hoddle gárdájának (amikor nem voltak éppen sérültek), Rósa fél szezon alatt két találatot is szerzett. A The Championshipben játszott még Buzsáky Ákos is, aki a Plymouth Argyle-nál a közönségkedvencek közé tartozik, és a 33 összecsapáson szerzett négy góljával nincs miért szégyenkeznie. Egy osztállyal lejjebb, a Chesterfieldben az MTK-tól igazolt védő, Kovács János csak kiegészítő ember, mindössze 11 bajnokin vetették be.
Németországban a Premier League-hez képest valósággal hemzsegtek a magyar focisták, fájdalom, csak epizódszerepet játszva klubjaikban. Egyedül Dárdai Pálnak volt egy olyan periódusa, amikor jól ment neki a játék, az ősszel két hónapon keresztül rendszeresen játszott a Hertha BSC-ben, és akkor a Kicker osztályzatai alapján előkelő helyet foglalt el a középpályások rangsorában - de egyik napról a másikra kimaradt a kezdők közül, és onnantól kezdve csak perceket játszott.
Az 1. FC Kölnben az idény kezdetén még két magyar volt, de Tököli Attila az első fordulót követően inkább a ciprusi Anorthoszisz Famagusztát választotta. Szabics Imre sem váltotta meg a világot a Kecskéseknél: tény, hogy ő is sokat volt sérült, de amikor játszott, akkor sem villogott, egy fordulóval a zárás előtt 12 mérkőzés és egy gól állt a neve mellett - a Köln pedig kiesett. Lisztes Krisztián még kiegészítő ember sem volt a Borussia Mönchengladbachnál, rögtön leigazolása után játszott öt meccsen, hogy aztán megsérüljön, míg az FSV Mainzban Bódog Tamás azzal dicsekedhet, hogy az első fordulóban a pályán töltött egy perc után egyszer sem vetették be.
A Bundesliga 2-ben Szélesi Zoltán sérülése előtt alapember volt az Energie Cottbusban, és egy fordulóval a bajnokság vége előtt csapatának még megvan az esélye a feljutásra - Lőw Zsoltra viszont nem tart igényt a Hansa Rostock, a balhátvéd 12 mérkőzésen szerepelhetett a keletnémet gárdában. Kevésbé volt reflektorfényben a Kickers Offenbachban futballozó Kanyuk László, pedig a német másodosztályban futballozó magyarok közül ő játszotta a legtöbbet, 20 alkalommal vetették be, és egyszer volt eredményes. A Regionalligában is találhattunk magyarokat, Tokody Tibor a Wuppertaler Borussiában, Szollár Krisztián pedig az SG Wattenscheidben sem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani.