Minden idők 30 legvitatottabb bírói ítélete

A játékvezetői tévedések természetes velejárói a labdarúgó-mérkőzéseknek, ennek ellenére alig akad olyan találkozó, amely után a szurkolók ne vitatnák a bíró egyik-másik ítéletét, sőt, gyakran még a csalás vagy a bunda lehetősége is felmerül. Az angol FourFourTwo labdarúgó-magazin mindenesetre megpróbálta összeszedni a sportág történetének leginkább vitatott játékvezetői döntéseit - a listán ugyan érezhető, hogy elsősorban brit szempontból készült, de így is rengeteg érdekességet tartalmaz.

19. Dinamo Bucuresti - Steaua Bucuresti 1-1
(1988, román kupadöntő)

Furcsa véget ért az 1988-as román kupa döntője, miután a Steaua Bucuresti játékosa, Gavril Balint gólját a játékvezető a partjelzővel egyetértésben les miatt érvénytelenítette.

Így maradt a döntetlen állás, ami hosszabbítást jelentett volna, ám a katonacsapat akkori elnöke, Valentin Ceaucescu (Nicolae Ceaucescu fia), aki a páholyban foglalt helyet, intett a játékosainak, hogy hagyják el a játékteret.

Az elnök ezt később "természetesen" tagadta, de tény, hogy a Steaua focistái valóban levonultak a pályáról, a kupa pedig hogy, hogy nem, hozzájuk került. A Steaua aztán 1989 decemberében, a Ceaucescu-rezsim megdöntése után a Dinamónak adta a trófeát.

18. Santos FC - Portugesa 0-0
(1973, paulista bajnokság)

Gól nélküli döntetlen után a tizenegyesekre maradt annak eldöntése, hogy melyik csapat nyeri a Sao Paulo állam bajnokságát. Még két páros volt hátra, 3-1-re vezetett a Santos FC, amikor Armando Márques sporttárs, azt gondolva, hogy a fehérek megnyerték az összecsapást, lefújta azt.

A vendégek mestere, Otto Glória - tiltakozás helyett - úgy, ahogy voltak, beparancsolta játékosait a csapatszállító buszba, és a Portugesa stábja elhagyta a stadiont. Mivel a zsúfolt bajnoki program miatt nem volt lehetőség az újrajátszásra, a klubok elnökei megegyezek a cím megosztásában - a Portuguesának a mai napig ez az utolsó (fél) trófeája.

Márques később a brazil bírói testület elnöke lett, de sohasem beszélt konkrétan pályafutásának erről a pontjáról.

17. Chelsea FC - Ipswich Town 2-1
(1970, angol bajnokság)

A Chelsea FC játékosának, Alan Hudsonnek a nevéhez fűződik az a találat, amelyet azóta is "fantomgól"-ként emlegetnek az angol drukkerek. A Kékek labdarúgója egy helyzetben némileg célt tévesztve kívülről találta telibe a hálótartó vasat, amiről a labda visszapattant a mezőnybe - Roy Capey, a mérkőzés játékvezetője azonban nagy meglepetésre kirúgás helyett gólt jelzett.

A visszajátszások egyértelműen igazolták, hogy a lövés célt tévesztett, ám az Ipswich Town hiába kérte a mérkőzés újrajátszását a szövetségnél - az indoklás szerint "a játék szabályai kimondják, hogy a bíró döntése minden esetben végleges és utólag megmásíthatatlan".

Tíz évvel később pontosan az eset ellenkezője sújtotta a Crystal Palace-t, Clive Allen szabadrúgása ugyanis akkor utat talált a hálóba a Coventry City elleni mérkőzésen, majd a hálótartóról visszapattant - legalábbis a bírón kívül mindenki így látta, a spori azonban továbbot intett, szerinte a felső lécről került vissza a labda a mezőnybe.

16. Newcastle United - Arsenal FC 2-1
(1932, FA-kupa-döntő)

Egy igazi legendás eset következik, a bajnokság akkori győztese, az Arsenal FC Bob John góljával vezetett, így közel került a duplázáshoz a Wembleyben megrendezett kupadöntőn. Ekkor Jimmy Richardson, a Szarkák labdarúgója készült beadni a labdát az Ágyúsok tizenhatosán belülre, azonban a játékos jól láthatóan legalább fél méterrel az alapvonalon kívülről kanalazta vissza a labdát a pályára.

Az Arsenal védelme, látva az esetet, leállt, lehetőséget adva ezzel Jack Allennek, aki közelről megszerezte a Newcastle United egyenlítő gólját.

A 71. percben Allen újból eredményes volt (immár szabályosan), így a fekete-fehér mezesek vihették haza a kupát Londonból. Bill Harper sporttárs sosem ismerte el hibáját: "Isten a tanúm, hogy nem volt kint a labda. Hét méterre álltam az esettől.". A korabeli felvételeket tanulmányozva viszont megállapítható, hogy a labda kint volt, Harper pedig majd' húsz méterről figyelte az eseményeket.

15. AC Milan - Leeds United 1-0
(1973, KEK-döntő)

Hrisztosz Mihasz, a görög játékvezető nem volt éppen csúcsformában huszonkét évvel ezelőtt, sokak szerint az ő közreműködése kellett ahhoz, hogy az AC Milan győztesként vonulhasson le a pályáról Görögországban.

Az olaszok vezető gólját is az ő hibája előzte meg, hiszen 18 méterre a kaputól szabadrúgást ítélt, miután Paul Madeley szabályos szerelést végrehajtva elválasztotta a labdától Albertino Bigont. Luciano Chiarugi tette kapura a játékszert, amely megpattant a leedsi sorfalon, így védhetetlenül vágódott David Harvey kapujába.

Az angolok természetesen nem adták fel a küzdelmet, de Villiam Vecchi, a Milan kapusa állta a sarat - a győzelmet az olaszok mégsem neki, inkább Mihasznak köszönhetik. A görög sporttárs a mérkőzés során három egyértelmű tizenegyest "felejtett el" befújni, aminek következtében még a lelátón helyet foglalt honfitársai is kifütyülték, a közönség nagy része pedig jól hallhatóan a balszerencsés Leeds United pártjára állt.

Mindez azonban nem vigasztalta az angolok menedzserét, Don Revie-t, akinek csapata mindössze 11 nappal korábban az FA-kupa döntőjében is vereséget szenvedett, mégpedig az akkor a másodosztályban szereplő Sunderland AFC-től.

Két évvel később a Leeds United BEK-döntőt játszhatott, és a fehéreket sújtó átok nem átallott ismét lecsapni. Az ellenfél Bayern München együtteséből Franz Beckenbauer kétszer is jól láthatóan szabálytalankodott a bajorok tizenhatosán belül, Peter Lorimer szabályosnak tűnő gólt szerzett, a bíró azonban mindhárom esetben az angolok számára kedvezőtlen döntést hozott.

A Császár és csapata 2-0-ra nyert, a szigetországi drukkereknek maradt a balszerencse és az aktuális sípmester nevének sűrű emlegetése.