Vágólapra másolva!
A magyar labdarúgó-válogatott Phoenixben 40 ezer néző előtt meccselt a vb-sorsoláson az első kalapba került, tehát - papíron - a világ egyik legjobb csapatának tartott Mexikóval. A találkozót több Amerikában élő honfitársunk is a helyszínen tekintette meg - vajon ők hogy látták a barátságost? Az alábbiakban egy magyar drukker phoenixi benyomásairól olvashatnak.

Egy hónapja jelent meg először a hír az arizonai lapokban, hogy jön a magyar válogatott, és Mexikó ellen fog barátságos mérkőzést játszani. Mi még aznap megrendeltük a jegyeinket, és már akkor tudtuk, hogy Mexikóból is rengetegen jönnek a meccsre, hiszen alig maradt választék a jó helyekre. Ki gondolta volna, hogy a Matthäus vezette magyarok Phoenixben fognak focizni?

Az utolsó előtti napon már a címoldalon foglalkoztak a mérkőzéssel az arizonai lapok. A helyiek nagyon várták a meccset, ami nem is csoda, mert az állam 60 százaléka mexikói származasú. Mi másfél órával a meccs előtt érkeztünk a Bank One Ballpark/Chase Field stadion elé, mert tudtuk, hogy óriási fiestát terveznek a szurkolók. Az aréna Amerika egyik legnagyobb es legmodernebb stadionja, 80 ezer fölötti a befogadóképességge, és el van látva minden elképzelhető "vendéglátó" szolgáltatással.

Körülbelül 40 ezren érkeztek a nagy eseményre, volt mariachi zene, játékok, ajándékosztás meg több ezer mexikói zászló. Bent a pályán, a magyar kispad mögött gyülekezett egy nagyon kis létszámú magyar szurkolótábor - zászlókkal, plakátokkal, "Hajrá magyarok" feliratú pólókkal. De a 40 ezer hangos mexikói fanatikus mellett könnyen beleolvadtunk a zöld, fehér, piros színekbe.

A meccs nagyon jól indult, de számunkra sajnos hamar vége lett - Rósa kiállítása miatt már az első tíz percben. Mintha nem lett volna elég baj, hogy számos újoncot avat a Matthäus vezette tapasztalatlan fiatalokból álló válogatott...

Innentől kezdve a mieink alárendelt szerepet játszottak - mind a két gól védelmi hibából született. Nekünk, magyaroknak igazából csak egy valódi helyzetünk akadt, de a mexikói kapus remekül védett. Természetesen nagy volt az öröm a stadionban - bár kitört két-három tömegverekedés helyenként -, de minket, látván, hogy magyar szurkolók vagyunk, tiszteltek és ünnepeltek a mexikói szurkolók, sőt többen kíváncsian kérdeztek Magyarországról meg a magyar fociról is.

Számunkra szomorú volt a meccs végeredménye, de mégis felejthetetlen élmény volt a másfél óra, mert láthattuk a magyar válogatottat itt, a Sonorai-sivatagban.

Kolnhofer István