Ismét várakozáson felül szerepel a Chievo

A Chievo Verona 2002-ben újoncként az ötödik helyen végzett a bajnokságban. Ezt a bravúrt azóta sem tudták megismételni a kék-sárgák, sőt évről évre hátrébb csúsztak a tabellán. A hetedik, illetve kilencedik helyet a legutóbbi szezonban egy 15. helyezés követte, ráadásul a nyáron tovább gyengült a keret, így a bajnokság előtt sokan a kiesők közé várták a Chievót. A gárda azonban eddig alaposan rácáfol a pesszimista várakozásokra, hiszen Giuseppe Pillon együttese egyelőre a középmezőny elején áll.

Az idén nyáron kis híján tragikus fordulatot vett a veronai tündérmese: a 2002-ben története első élvonalbeli idényét az ötödik helyen zárt Chievo a 2004-2005-ös bajnokságot ugyan remekül kezdte (hét forduló után még veretlen volt az együttes), de a folytatás annyira rosszra sikeredett, hogy a rövid téli szünetet már a kiesőzóna közvetlen közelében töltötte Mario Beretta együttese. A legtöbb klubvezető (különösen, ha olasz) ebben a helyzetben edzőt váltott volna, de Luca Campedelli, a Chievo elnöke bízott Berettában, és abban, hogy a fiatal szakvezető képes lesz új lendületet adni a gárdának.

Az elnök úr még Itáliában is szokatlan tiszteletnek örvend a szurkolók körében, de márciusban, amikor a csapat zsinórban hat mérkőzést vesztett el, és kieső helyen állt, a tifosik többsége kételkedni kezdett abban, hogy Campedelli jól döntött, amikor kitartott az edző mellett. Az elnök azonban hajthatatlan volt, és hitte, hogy egyszer majd Berettával is elkezdenek javulni az eredmények.

A 35. fordulóban a Fiorentinától elszenvedett hazai vereség után azonban már kénytelen volt váltani a vezetőség: felmentették Berettát, és helyére a csapat egykori középhátvédjét, Maurizio d'Angelót nevezték ki az idény végéig.

Az új tréner, aki alapembere volt a 2002-ben ötödikként zárt együttesnek, tehát a játékosok többségével még együtt játszott, néhány nap alatt véghezvitte azt, amire elődje hónapokig nem volt képes: lelket öntött a csapatba, és elhitette a futballistákkal, hogy vannak olyan jók, mint ellenfeleik.

Ennek meg is lett az eredménye: az utolsó három fordulóban a veronaiak hét pontot szereztek, és a bajnokságot a 15. helyen zárták, azaz bennmaradtak az élvonalban. Campedelli úr ezt nagy örömmel nyugtázta, azt viszont jóval kevésbé, hogy a megmentő, D'Angelo tartotta magát eredeti ígéretéhez, azaz a szezon végeztével felállt a kispadról, és nem volt hajlandó még egy évre aláírni.

Edzőt kellett tehát keresni, s ez a klub meglehetősen szűkös anyagi lehetőségeit ismerve nem ígérkezett könnyű feladatnak. A vezetők igyekeztek elsősorban a másodosztályban körülnézni, ahol találtak is egy olyan ambiciózus szakembert, akit ráadásul klubja hajlandó is volt elengedni. Így lett a Chievo vezetőedzője Giuseppe Pillon, aki korábban még sohasem dolgozott élvonalbeli gárdánál: irányította többek között a Padovát, a Genoát, az Ascolit és a Barit, a legutóbbi idényben pedig a másodosztályú Trevisóval végzett az ötödik helyen (amikor a 49 esztendős szakember aláírta szerződését a veronaiakkal, még nem tudhatta, hogy a Treviso is az élvonalban kezdheti a 2005-2006-os szezont).

Pillonnak - a klubnál dolgozott korábbi trénerekkel ellentétben - a nyáron nem kellett teljesen új csapatot építenie, hiszen ezúttal nem távozott az öltöző fele, mint az elmúlt években (érthető, hogy a 15. helyezett gárda futballistái nem voltak olyan kapósak, mint az ötödik vagy hetedik helyen végzett együttesek alapemberei). A tavaszi garnitúrából mindössze Roberto Baronio távozott, a középpályást, aki csak kölcsönben volt a Chievónál, visszarendelte a Lazio. Sokáig úgy tűnt, ez a sors vár az AS Romától kölcsönkapott Matteo Brighire is, ám Campedellinek több hónapos huzavona után sikerült megegyeznie a Sensi családdal, így az irányító maradhatott Veronában.

Ráadásul nemcsak őt, hanem a fiatal védőt, Giuseppe Scurtót is sikerült megszerezni egy évre a fővárosiaktól, így Pillon edzőnek már "csak" három csapatrészbe kellett új játékosokat keresnie: egy kapus, egy középpályás és egy csatár szerepelt a tréner kívánságlistáján.

A kapuban a veterán Luca Marchegiani visszavonulása miatt keletkezett űrt egy nála nem sokkal fiatalabb portás megszerzésével sikerült betölteni: a Chievo új egyese a 38 esztendős Alberto Fontana lett, akiről annak ellenére lemondott az FC Internazionale, hogy az öreg a tavalyi szezonban olyan jól védett, hogy egy időre még Francesco Toldót is kiszorította a csapatból. A középpályára is egy kipróbált harcos, Federico Giunti érkezett (legutóbb a Bologna FC-ben szerepelt), a csatársorba pedig a fiatal nigériai Victor Obinna jött.

A keret tehát nem tűnt sokkal erősebbnek a tavalyinál, a Chievo ennek ellenére remekül kezdte a bajnokságot: a kék-sárgák 11 forduló után az ötödik helyen álltak, és ha így folytatják, akár még a három-négy évvel ezelőtti csapat eredményeit is prolongálhatják.