A legszebb öröm a családi gólöröm

Nemzeti Sport Napilap - Pietsch Tibor

A 2004 augusztusában kezdődő és 2005 májusában befejeződő évadban nem volt olyan bajnoki mérkőzése a West Bromwich Albionnak, amelyen Gera Zoltán ne lépett volna pályára. Az idei bajnokságból kilenc forduló ment le, ám a magyar légiós már három meccset is mulasztott.

A Chelsea elleni "hiányzással" nem is lenne gond, hiszen Bryan Robson menedzser - néhány társával együtt - pihentette a Stamford Bridge-i találkozón, mondván, a mostanság mindenkit legyőző kékek otthonában a legerősebb tizeneggyel sem lenne sok esély a pontszerzésre, ám a Wigannal szemben megvívott összecsapásról, illetve a múlt szombati Arsenal-verésről már egészségügyi gondjai miatt maradt le a West Brom jobb oldali középpályása.

Fogyott, mert nem focizhatott

Ha - a birminghami kiejtést átvéve - "Gíra" Zoltán sérüléseit akarjuk csokorba gyűjteni, jobb új bekezdést kezdeni.

A kálvária azzal kezdődött, hogy a "tavalyi" utolsó bajnokin a Portsmouth kapusa ráesett honfitársunkra, akinek a kezét napokkal később meg kellett műteni. Mindez még szokványos lett volna, csakhogy a beavatkozás - a bentmaradást nagy bravúrral kiharcoló WBA szereplésével ellentétben - nem a remélt eredményt hozta: azóta szinte nem telik el úgy egy hónap, hogy a futballista kezéhez ne kellene hozzányúlni. S ha ez nem lett volna elég, a válogatott csapatkapitánya a lovaglóizmára és a hasfalára is rámutatott, amikor a szeptember végi vizsgálaton a szakemberek rákérdeztek: hol fáj?

"Azt azért még a fél kezemen is meg tudom számolni, hányszor operáltak... - veszi a lapot Gera Zoltán. - Eddig négyszer feküdtem kés alá, de most már nagyon remélem, hogy az ötödikre nem kerül sor egyhamar. A múlt csütörtökön műtött kézfejemről kedden levették a rögzítőkötést, jövő szerdán pedig kiszedik a varratokat is. Az már látszik, hogy a doktor remek munkát végzett, ha szabad ilyet mondanom, szép a heg."

Nemrégiben viszont eléggé rosszul festett az Albion magyarja. Mégpedig azért - állítja -, mert október elején napokon át "szobafogságra" volt ítélve, és - a korábbi "futballmentes" időszakkal ellentétben - az étvágya is elment (a téli és a nyári szüneten kívül eleddig kétszer három hónapot kellett kihagynia a térdbántalmai miatt).

"Mára a hasfalam is kezd rendbe jönni, azonban amikor megjelent a betegség, annyira legyengültem, hogy egy hétig ki sem mozdultam a lakásból; nem volt kedvem semmihez, hiszen nem focizhattam - jelezte a "Baggies", azaz a "bő gatyások" 11-ese, hogy jó, jó, de nem mindig a legjobb otthon. - A kevés mozgás érdekes módon nem azzal járt, hogy meghíztam, éppen ellenkezőleg, fogytam néhány kilót. Pécsett bezzeg másként működött ez. Amikor sérült voltam, akkor is kimentem a pályára, beültem a pályával szemközti sütizőbe, és csak habzsoltam. Mire újra beszállhattam a többiek közé, úgy néztem ki, mint egy jóllakott napközis..."

A csapat sikerénél nincs fontosabb

Komolyra fordítva a szót: emlékezetes üzengetés kerekedett abból, hogy Gera Zoltán hazarepüljön-e a bolgárok, valamint a horvátok elleni világbajnoki selejtező előtt. Itthon egyesek tudni vélték, hogy a sérülése csak "kamu", valójában a labdarúgó azért nem jön haza, mert fél kenyéradója haragjától, és különben is, ilyen "gagyi" orvosokat még a televíziós sorozatokban sem látni, mire Angliában bemondták a kontrát: a problémák igenis valósak, de aki ezt nem hiszi el, az nyugodtan járjon utána (nos, senki sem járt...).

"Nem lepett meg, hogy Magyarországon akadtak negatív reakciók - kommentálta a történteket az eset szenvedő alanya. - Tudtam, nem mindenkinek nyeri majd el a tetszését, hogy nem lépek pályára, de ma már talán elhiszik nekem: így volt a legjobb. Mert annak az égvilágon semmi értelme nincs, hogy a válogatottban, illetve a klubomban is csak kínlódjam. Ha sem itt, sem ott nem teljesítek jól, annak az lesz a vége, hogy a West Bromwichnál lemondanak a szolgálataimról, a válogatottba pedig nem hívnak meg. Na, én ezt szeretném elkerülni. A szkeptikus nyilatkozatokkal kapcsolatban pedig csak annyit: a visszatérésemre azóta is várni kell."

A "meddig?" kérdésre négy lehetséges válasz kínálkozik.
A: ...a Bolton elleni vasárnapi bajnokiig.
B: ...a Fulham elleni keddi Ligakupa-ütközetig.
C: ...a Newcastle elleni, jövő vasárnapi bajnokiig.
D: ...a West Ham elleni, november 5-i bajnokiig.

E helyütt rögvest felezhetünk: noha Gera Zoltán már a társaival tréningezik, az A- és a B-variáció a találkozók közelsége miatt kiesik. Marad a C és a D...
"Akkor legyen a Newcastle-meccs - jelöli meg a választ a középpályás. - Habár ha így folytatják a srácok, nehéz lesz visszakerülnöm a csapatba, de sebaj, győzzenek csak. A jövő hét végi pályára lépés különben jól hangzik, addigra szerintem utolérem magam. Hogy ne legyen nagy lemaradásom, arról amúgy is gondoskodtam: csak tekertem és tapostam. Ami az előbbit illeti, a szobabiciklin annyit ültem, mint talán még soha, ami pedig az utóbbit: a klub konditermében folyamatosan erősítettem a lábam. Nem mondom, hogy a semmittevést követően nem élveztem a gyakorlatokat, de azért jobb lett volna labdával edzeni..."

Óvatos ünneplés

Mivel a sérülések szépen gyógyulnak (a hegről nem is beszélve!), a kilók lassan visszajönnek, és Lothar Matthäus is kijelentette, legközelebb számít Gera Zoltánra, nem csoda, hogy az egy-két hete még kesergő futballista hangulatával ma már nincs semmi gond. Ezt egyébként az utolsó idézet is bizonyítja:
"A múlt szombati, Arsenal elleni mérkőzést otthon kísértem figyelemmel a Sky Sports jóvoltából. Ezt úgy kell elképzelni, mint a rádiós körkapcsolást, rögtön odakapcsolnak, ahol történik valami. Először láttam, hogy egy nulla a vendégeknek. Aztán lett egy egy, na, alakul, mondtam magamban. Majd újabb ugrás a stadionunkba: kettő egy ide! Úgy örültem, hogy még a feleségemet is bevettem a gólörömbe. Ugráltunk, csapkodtunk a levegőbe. Igaz, a csapkodásnál azért vigyáztam a műtött kezemre..."

Talán éppen saját életútjából kiindulva, Gera Zoltán elhatározta, hogy alapítványt hoz létre a rászoruló gyerekek megsegítésére. A 33-szoros válogatott labdarúgó egy hete működő internetes oldaláról (www.origo.hu/gerazoltan) még annyit lehet megtudni, hogy már szervezik az alapítványt, és hogy a játékos rövidesen a nyilvánosság elé áll az ezzel kapcsolatos terveivel. Minden bizonnyal hamarabb "jelenik meg", mint a 12 Gera-képpel illusztrált, 2006. évi falinaptár, ugyanis a kalendárium decemberben kerül a boltokba.