Véget érhet a Sochaux sikerkorszaka

Az FC Sochaux három éven keresztül meglepően jól szerepelt a francia bajnokságban: előbb újoncként nyolcadik lett, majd kétszer egymás után az ötödik pozíciót szerezte meg. Az előző szezonban már érezni lehetett, hogy véget érnek a szép idők, azonban arra még a legpesszimistább szurkolók sem számítottak, hogy a csapat ebben a pontvadászatban a kiesés ellen fog küzdeni - márpedig az eddigi eredmények erre utalnak.

A Peugeot-gyár együttese 2001-ben került vissza az élvonalba, és a következő három idényben a tudatos szakmai munkának köszönhetően az ambiciózus kiscsapatok példaképévé vált. A szakvezető, Guy Lacombe kiváló gárdát épített, és eleinte az ismeretlen játékosból sztárrá vált futballistákat is sikerült megtartani, ennek köszönhetően a csapat megkapaszkodott a közvetlen élmezőny mögött, és kiharcolta az UEFA-kupában való szereplés jogát.

A legutóbbi pontvadászatban azonban kezdtek már a hanyatlás jelei mutatkoztak: miután két meghatározó játékosát is eladta a klub, a helyükre csak az utolsó pillanatban sikerült újakat igazolni, így aztán a rajtnál alaposan beragadt a gárda, és csak nagy nehezen tudott visszakapaszkodni a középmezőnybe. Ráadásul egyre nőtt az ellentét a szakvezető és az egyesület elnöke, Jean-Claude Plessis között.

Az idényt végül a tizedik pozícióban fejezte be az együttes, ugyanakkor sejteni lehetett, hogy a nyáron tovább gyengül a csapat, hiszen nyílt titok volt, hogy a vezetőség "kiárusítást" tart majd a legjobbakból, és az is várható volt, hogy ezek után az edző sem marad a klubnál.

A távozók névsora mindenesetre valóban elkeseríthette a szurkolókat: a tunéziai csatár, Francileudo Santos és a balhátvéd Jérémie Mathieu a Toulouse FC-be szerződött, a nigériai középpályás, Wilson Oruma az Olympique Marseille-ben kötött ki, míg a védő Sylvain Monsoreau az Olympique Lyonhoz írt alá. Mind a négyen meghatározó játékosai voltak az együttesnek, és még azt sem lehet mondani, hogy legalább sok pénzt kapott volna értük a klub, hiszen a négy labdarúgóért összesen nyolcmillió eurót kasszíroztak.

Lacombe távozása viszont a levegőben lógott, mivel a szakember szerződése még egy évig érvényes volt, és Plessis kijelentette, hogy július elsején ő fogja megkezdeni a felkészülést a csapattal - miközben a tréner folyamatosan próbált új csapatot keresni magának. Végül mégsem vele kezdte el a felkészülési időszakot az egyesület, mert a Sochaux szerződést bontott Lacombe-bal, akinek a helyét ideiglenesen Abdel Djaadaoui foglalta el - majd pár nappal később Dominique Bijotat-t nevezték ki szakvezetőnek.

A játékoskeret megerősítése csak ezután kezdődött meg, és az új szerzemények bizony nem nyűgözték le a drukkereket: a Sochaux előbb megvette az FK Austria Wien nigériai középhátvédjét, Rabiu Afolabit kétmillió euróért, majd a brazil Coritiba hátvédjét, Joao Mirandát ugyanennyiért, a következő a sorban a Liverpool FC svájci korosztályos válogatott balhátvédje, Arnaud Bühler volt, végül a középpályára a Lille OSC csapatkapitánya, Philippe Brunel érkezett.

A bajnoki rajt ezek után pocsékra sikeredett, az első körben a Toulouse FC-től hazai pályán kapott ki az együttes, ráadásul a gólt éppen a csapat volt csatára, Santos szerezte, majd a második fordulóban megint otthon szenvedett vereséget, akkor a Paris-SG-től. Az első idegenbeli 90 percet ellenben sikerült megnyerni az OGC Nice ellen a brazil Ilan duplájával, és a fanatikusok már-már bizakodni kezdtek - főleg, hogy a vezetőség az utolsó pillanatokban még két focistát igazolt, kik már viszonylag nagy névnek számítottak. Az olasz Bologna FC-től a "kis Zidane" becenévre hallgató középpályás, Mourad Meghni érkezett, a másodosztályú EA Guingamp-tól pedig megvették a Burkina Fasó-i csatárt, Moumouni Daganót, aki hárommillió euróba került.

Az eredmények javulása azonban elmaradt: két gól nélküli döntetlen után két vereség következett, majd az FC Nantes legyőzését újabb két fiaskó követte. A gondok elsősorban a támadórészlegnél vannak, hiszen a tíz meccsen szerzett négy gól rendkívül kevés, ráadásul ebből a négy találatból hármat egymaga Ilan szerzett - aki viszont a legutóbbi három bajnokin nem lépett pályára. Bijotat-nak tulajdonképpen az idény közben kell új csapatot építenie, köszönhetően részben annak, hogy az új szerzemények meglehetősen későn érkeztek, így aztán az összeállítás fordulóról fordulóra módosul, csak Guirane Ndaw-nak (aki viszont már a védelemben és a középpályán is megfordult), illetve Michael Isabeynek biztos a helye a kezdők között.

Plessis nem is a trénert hibáztatja a gyengébb eredmények miatt, ám nem is a saját felelősségét emlegeti, hanem a focisták küzdeni tudását hiányolta. A kiesés elkerülése érdekében erre a tulajdonságra valóban nagy szükség lesz.