A vezetőség és a keret is kicserélődött a Marseille-nél

Fél évvel ezelőtt még mindenki rendkívül optimista volt az Olympique Marseille háza táján: márciusban a csapat a második volt a tabellán, és minden adott volt a dobogós helyezéshez. Az idény végére azonban az ötödik pozícióba esett vissza a gárda, aminek az eredménye edző- és elnökváltás volt, a nyáron tíz új focista érkezett, a csapat pedig öt forduló után nyeretlenül sereghajtó volt a tabellán.

Az Olympique Marseille az elmúlt évtizedben kétségbeesetten szerette volna felidézni egykori sikereit, de a legközelebb 1999-ben jutott ehhez, amikor második lett a bajnokságban, és az UEFA-kupában döntőt játszott (a második számú európai kupasorozatban 2004-ben is finalisták voltak a franciák).

A marseille-iek azóta többször is majdnem kiestek az élvonalból, az elmúlt években pedig a középmezőny első felében szerepeltek, miközben szinte rendszeressé vált a Vélodrome-stadionban a szezon közbeni edzőcsere. Ez alól a legutóbbi pontvadászat sem volt kivétel, José Anigót novemberben Philippe Troussier váltotta, akinek vezérletével eleinte úgy tűnt, hogy a marseille-iek odaérhetnek a dobogóra: március elején a csapat már a második helyen állt a tabellán.

A biztató helyzet azonban nem tartott valami sokáig: a következő fordulóban a régi riválisnak számító Paris-SG ellen hazai pályán csak egy 1-1-es döntetlent könyvelhetett el a csapat, amelynek köszönhetően az OM máris visszacsúszott a harmadik helyre, és onnantól kezdve már lefelé vezetett az út. A bajnokság végén a klub az ötödik pozícióban zárt, vagyis nemcsak a Bajnokok Ligájáról, hanem az UEFA-kupáról is lemaradt, és ez szokás szerint földindulást eredményezett az egyesületnél, ezúttal azonban nem csak a edző bukott bele a kudarcba.

Az elnök, Christophe Bouchet távozott az egyesület éléről, utódja pedig az a Pape Diouf lett, aki korábban éveken keresztül játékosügynökként kereste a kenyerét, az előző idényben pedig a Marseille sportigazgatójaként dolgozott. Neki az első lépése Troussier menesztése volt, a kispadra pedig azt a Jean Fernandezt nevezte ki, aki játékosként 1975 és 1980 között már szerepelt a klubnál, trénerként pedig volt pályaedző is vezetőedző is rövid ideig a kilencvenes évek elején.

Fernandez legutóbb az FC Metznél dolgozott. A szakmai stáb mellett a játékoskeret is szinte teljesen kicserélődött, a rendszeresen pályára lépett labdarúgók közül nyolcan távoztak, és tíz új szerzemény érkezett! A legérzékenyebb veszteséget a válogatott középpályás, Benoit Pedretti eladása jelentette, érte a címvédő Olimpique Lyon hétmillió eurót fizetett; négymilliót kaptak a spanyol RCD Espanyoltól a brazil Eduardo Costáért, kölcsönadták Habib Bamogót és Pegguy Luyindulát; Bruno Cheyrou és Steve Marlet csak kölcsönben szerepelt, így őket sem sikerült megtartani; a védő Brahim Hemdaninak lejárt a szerződése, és a Rangers FC-be igazolt; de az egyik legmegbízhatóbb középpályástól, Laurent Batlles-től is megváltak.

Az új játékosok közül a legelső érkező az RC Lens nigériai középpályása, Wilson Oruma volt, akiért még egyetlen eurót sem kellett fizetni, de a Galasataray SK-tól Franciaországba visszacsábított Franck Ribéry már közel nyolcmillióba került (őt Fernandez jól ismerte a metzi korszakából), az RC Strasbourg szenegáli csatára, Mamadou Niang hétmillió eurót kóstált, majd sorra jöttek a kölcsönjátékosok.

A veterán francia középpályást, Sabri Lamouchit az FC Internazionalétól vették kölcsön (bár a legutóbbi szezont a Serie B-s Genoánál töltötte), a perui támadót, Andrés Mendozát a Sahtar Donyeck adta bérbe az OM-nek, a brazil védőről, André Luisról pedig a portugál Benfica mondott le átmenetileg. Szintén Lisszabonból és szintén kölcsönbe érkezett a francia hálóőr, Yannick Quesnel, hiszen Fabien Barthez októberig tartó eltiltása szükség volt egy tartalékkapusra is.

Időközben megkezdődtek az UEFA-Intertotó-kupa küzdelmei, hiszen a Marseille ebben a sorozatban azért elindult, és nem is szerepelt rosszul, elvégre ott volt a torna három győztese között, vagyis bejutott az UEFA-kupába. A bajnokságban viszont korántsem ment ilyen jól a játék az együttesnek: rögtön az első körben hazai pályán kapott ki a Girondins Bordeaux-tól, majd Lensban is vereséget szenvedett, és bár az Olympique Lyon elleni hazai döntetlen reménykeltő volt, ezt újabb vereség követte, mégpedig az RC Strasbourg otthonában.

Így aztán az átigazolási időszak utolsó perceiben újabb három labdarúgót igazolt a klub: a svájci FC Baseltől érkezett argentin csatár, Cristián Giménez, illetve a Paris-SG-től négymillió euróért megvett albán középpályás, Lorik Cana rögtön pályára is lépett az ötödik fordulóban (a Dinamo Zagrebtől kétmillióért vásárolt szlovén bekk, Bostjan Cesar debütálása egyelőre várat magára), azonban az AC Ajacciót sem sikerült megverni a Vélodrome-ban, így aztán az OM öt forduló után továbbra is nyeretlen volt.

A hatodik játéknapon aztéb a Sochaux ellen idegenben végre megszületett az első győzelem, de Fernandez egyelőre keresi a csapatát (ami nem meglepő ennyi új szerzemény mellett), hat forduló alatt a kapus Cédric Carrassón kívül csupán Abdoulaye Meité és Taye Taiwio volt ott a kezdők között mindegyik bajnokin. Kérdés, a szakvezetőnek még mennyi ideje van arra, hogy kísérletezgessen - a marseille-i edzőkkel ugyanis híresen türelmetlenek szoktak lenni.