Vágólapra másolva!
Akárcsak az előző idényben, az idén is akadt egy kiemelkedő csapat a Premier League-ben: a Chelsea FC ugyan nem veretlenül végzett az élen, mint az Arsenal FC, de talán ez volt az egyetlen mutató, amelyben José Mourinho együttese nem produkált jobbat az Ágyúsok legutóbbi pontvadászatban mutatott teljesítményénél. Az izgalmak ezúttal a hátsó régióban voltak, hiszen a kiesés elleni küzdelem csak az utolsó fordulóban dőlt el, minimális különbséggel.

A megszokott hármas mögött nem valamelyik sztárklub végzett a negyedik pozícióban, hanem az az Everton, amely a nyolcvanas évek óta leginkább a tabella hátsó régióiban szerepelt, és most sem vártak sokkal többet tőle, különösen Wayne Rooney eladása után. A liverpooliak azonban minden előzetes várakozást felülmúltak, megmutatva, hogy a csapatszellem és a lelkesedés valósággal csodákra lehet képes. A Stolverkosokat sokáig senki sem vette komolyan, amikor pedig jobban odafigyeltek rájuk, akkor már késő volt.

David Moyes menedzser kis létszámú kerettel küzdötte végig az idényt, mindössze 22 focistát vetett be a bajnokság során, ami a Charlton Athletickel együtt a legkevesebb volt a Premier League-ben, figyelembe véve azonban, hogy a liverpooliak az idény közben két focistától is megváltak, Nick Chadwick pedig mindössze egyetlen percet játszott, ez a szám még elképesztőbb. Az utolsó két mérkőzést a biztos negyedik pozíció tudatában azért ellazsálta az együttes, így aztán azt a "bravúrt" hajtotta végre, hogy negatív gólkülönbséggel végzett a negyedik helyen!

Előzetesen inkább a másik liverpooli együttest, a Liverpool FC-t várták a Bajnokok Ligáját érő helyekre, de a Vörösök a bajnokságban nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, hogy a Bajnokok Ligájában aztán túl is szárnyalják azokat. Rafa Benítez "spanyol armadája" nem aratott osztatlan sikert a liverpooli drukkerek körében: Xabi Alonso és Luis García a szezon végére belopta magát a közönség szívébe, és az ő megszerzésük egyértelműen erősítésnek bizonyult, Antonio Núnez és Fernando Morientes viszont nem tudta felvenni a Premier League ritmusát.

A szintén spanyol Josemi nem futballozott rosszul, de sérülése miatt a szezon második felében hiányzott, jól modellezve a liverpooliak legfőbb problémáját, a sérüléshullámot. Josemin kívül Djibril Cissé, Harry Kewell, Milan Baros és a csapatkapitány Steven Gerrard is kidőlt a sorból hosszabb-rövidebb időre, és ezt nem tudta elviselni az együttes. Az ötödik pozíció összességében véve csalódás a klub számára, az esetleges BL-győzelem pedig csak részben enyhíthet a "fájdalmakon".

Az európai kupaszereplés kiharcolása ezúttal nemcsak az ötödik, hanem a hatodik és a hetedik helyezettnek is sikerült, köszönhetően annak, hogy a ligakupát a Chelsea nyerte, az FA-kupában pedig az Arsenal diadalmaskodott a Manchester United ellen - csupa olyan klub, amely a Bajnokok Ligájában indul majd. Így aztán a szokottnál is nagyobb értéke volt a középmezőny első felének, amelybe végül egy meglepetéscsapat, és egy UEFA-kupába várt gárda került be. A meglepetést a Bolton Wanderers jelentette, amely Sam Allardyce vezérletével továbbra is messze várakozáson felül szerepel.

A Trotterstől már az előző szezonban elért nyolcadik pozíció is bravúrnak számított, most pedig a boltoniak még erre is rátettek egy lapáttal, és így a klub története során először kiléphet az európai kupaporondra. Allardyce a más kluboktól elküldött (El Hadji Diouf, Iván Campo, Kevin Davies, Fernando Hierro) focistákból és a kevésbé ismert légiósokból (Tal Ben-Haim, Radi Dzsaidi, Szteliosz Jannakopulosz) egy meglehetősen ütőképes gárdát rakott össze.

Az UEFA-kupába szintén bejutott Middlesbrough számára a hetedik helyezés elérésével a minimális célt sikerült teljesíteni, és a Boro ezt is csak az utolsó forduló utolsó percében biztosította be, amikor Mark Schwarzer kivédte Robbie Fowler tizenegyesét.

Ha erre a bravúrra nem kerül sor, és Fowler értékesíti a büntetőt, a Manchester City végzett volna európai kupaindulást érő helyen. Ez végül nem jött össze, de a szezon közben lemondott Kevin Keegant váltott Stuart Pearce így is eleget tett le az asztalra ahhoz az utolsó fordulókban, hogy végleg rábízzák a csapatot, és a következő idényben is ő vezesse majd a gárdát.