Casillas: szerény kapuőr a királyi gárdából

Végy egy jó kapust! - tartja a futballmondás a csapatépítés legelső és legfontosabb kritériumának. Vagy inkább nevelj egyet, gondolhatja a Real Madrid. Az európai és a spanyol labdarúgás mogulja az évről évre történő nagybevásárlás árnyékában a kapuba egy fiatal, saját nevelésű játékost állított. Már 1990 óta a királyi gárda tagjának mondhatja magát Iker Casillas, aki 24 éves kora ellenére a világ egyik legjobb kapusának számít. Egy játékos, aki nem tartja magát szupersztárnak, aki büszke arra, hogy kitartó munkával küzdötte fel magát a világ egyik legjobb klubjának egyes számú mezéig. Bár a hírek szerint a Manchester United ötéves szerződést s jelenlegi, évi kétmillió eurós fizetésének több mint kétszeresét kínálná érte, Casillasnak esze ágában sincs elhagyni a klubot. "Amíg rajtam múlik, maradok" - nyilatkozta a FIFA Magazine márciusi számában, amely alapul szolgált a vele készített beszélgetésnek.

- Immáron a Real emblematikus figurájának számít. El tudná képzelni, hogy másik csapatba szerződjön?
- El szeretném kerülni ezt a lépést, ameddig lehetséges, szívem szerint örökre itt maradnék. De sohase mondd, hogy soha! Nyolcévesen kerültem a klubhoz, a csapat fontos része vagyok, s imádok itt játszani. Rengeteg címet nyertem, sok tapasztalatot szereztem, nem tudnám elképzelni magam másik kapuban. Sokszor hallom persze, hogy most aztán biztosan ide vagy oda szerződöm, de azt mondom: amíg rajtam múlik, maradok.

- Még egy multimilliomos ajánlat esetén is?
- Jó kérdés, most egyelőre csak magáról az érzésről beszéltem, hogy mit jelent számomra a Madridban játszani.

- Szokott szabadidejében meccset nézni?
- Dehogy, ennyire nem vagyok megszállott. Ha éppen otthon vagyok, s a televízióban futball van, akkor megnézem, de nem követek el mindent azért, hogy például egy bizonyos meccsért hazasiessek. Rábízom a véletlenre.

- Véleménye szerint, hol játsszák napjainkban a legjobb futballt?
- Nem szeretem az olasz stílust, bevallom, még nézni sem szeretem. Inkább a spanyol és az angol labdarúgás áll hozzám közelebb, mindkettő dinamikusabb és kreatívabb.

- Mi az oka, hogy egy ilyen erős bajnoksággal a háttérben a spanyol válogatott nem képes nagyobb sikert elérni?
- Ez az a kérdés, amit mindenki feltesz magának, s elsősorban nekünk, játékosoknak. Nem tudom az okát, nyilvánvalóan valamit rosszul csinálunk.

- Lehetséges, hogy túl nagy hangsúlyt fektetnek a ligára s kevesebbet a válogatottra?
- Előfordulhat. Irigykedve nézem néha a brazil és az argentin játékosokat, akik minden energiájukat a nemzeti csapatuk felé fordítják, többet, mint a bajnokságra vagy a klubra. Sajnos nálunk mindez fordítva van, s ennek meg is látszik az "eredménye".

- 1999-ben tagja volt az ifjúsági világbajnokságot nyert spanyol válogatottnak. Hogyan emlékszik vissza a nigériai tornára?
- Fantasztikus emlékeim vannak, egészen hihetetlen volt az egész viadal, főleg mert Spanyolország korábban még soha sem tudott diadalmaskodni. 17 éves voltam - a csapattársaim majdnem mind 19 -, s két mérkőzésen kaptam lehetőséget.

- Aztán jött a 2002-es esztendő.
- Igen, ironikusan azt is mondhatnám, egy rossz szezon volt mögöttem, hiszen alig-alig játszottam a Realban. A Leverkusen elleni, edinburgh-i Bajnokok Ligája-döntő előtt viszont Cesar megsérült, így nekem kellett a helyére lépnem. Jól védtem, megnyertük a kupát, majd váratlanul meghívást kaptam a világbajnokságra készülő nemzeti együttesbe is. Néhány nap alatt megfordult velem a világ.

- Melyik kapust csodálja a leginkább?
- A fiatalok közül talán a francia Frey és a német Hildebrand a legjobb, a rutinos hálóőrök közül pedig kedvelem Buffont és Kahnt.

- Ha a jövőbe tekint, mit szeretne még elérni?
- Elégedett lennék, ha a mostani formám tartósnak bizonyulna, ha nyernék még több címet, ha a világ legjobbjai között emlegetnének. S nem bánnám, ha végre valami pozitív hírrel kapcsolatban is szalagcímbe kerülne válogatottunk.

- Mit mond majd az unokáinak?
- Azt, hogy nagyszerű kapusként éveket töltöttem a Real Madridban és a válogatottban, s a világ egyik legjobb játékosaként csodáltak, tiszteltek az emberek.