Így lett Ronaldinho a világ legjobbja

Az Aranylabda mellett a FIFA World Player szavazása számít a legnagyobb presztízsűnek az év végi voksolások között, hiszen a nemzetközi szervezet díját megkapó labdarúgó tulajdonképpen hivatalosan is a világ legjobb játékosának nevezheti magát. A 2004-es végeredmény már kevesebb vitát okozott, mint az egy évvel korábbi szavazás, de ezúttal is érdemes kicsit tüzetesebben megvizsgálni a voksokat.

A másik lényeges módosítás a korábbi évekhez képest azt volt, hogy ezúttal nemcsak a szövetségi kapitányok, hanem az egyes válogatottak csapatkapitányai is voksolhattak, vagyis a szavazatok száma elméletileg megduplázódott. Azért csak elméletileg, mert a gyakorlatban több olyan ország is volt, ahol csak a szakvezető adta le a voksát: jelesül Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bulgária, Guam, Guinea, Hollandia, India, Írország, Makaó, Mali, Pápua Új-Guinea és az Egyesült Arab Emírségek. Igaz, ezen államok még mindig jobban hozzájárultak a végeredményhez, mint azok, amelyek egyáltalán nem szavaztak: mindezt Albánia, Oroszország, a Fidzsi-szigetek és Srí Lanka mondhatta el magáról.

Néhány helyen pedig felmerült a kérdés, hogy valóban a tréner és a csapatkapitány is szavazott-e, hiszen mindketten ugyanazt a három focistát nevezték meg, ugyanabban a sorrendben: ez fordult elő Salvadornál, Eritreánál, Mauritániánál, az Amerikai Virgin-szigeteken, Türkmenisztánban, a Fülöp-szigeteken, Kínában, Mongóliában és Romániában.

Összességében tehát 157 szövetségi kapitány és 145 csapatkapitány szavazott, vagyis 302 voksot kellett összeszámlálni. Az első helyezett öt, a második három, a harmadik pedig egy pontot kapott az egyes szavazatokon belül, és így alakult ki a végeredmény, amely szerint 2004-ben az FC Barcelona brazil világklasszisa, Ronaldinho nyerte meg a FIFA World Player-szavazást 620 ponttal, mögötte Thierry Henry lett a második 552 egységgel, a dobogó harmadik fokára pedig Andrij Sevcsenko került fel 253 ponttal.

Mint látható, az első két helyezett némiképp kiemelkedett a mezőnyből, és igazából a dobogós helyezettek személyével nem nagyon lehet vitatkozni, esetleg a sorrendjükkel egy kicsit, de azzal meg nem érdemes. Az évek során hozzá lehetett szokni, hogy a látványosabban futballozó játékosok jobban "el tudják magukat adni" az ilyen szavazásokon. Pedig mire mennének a Ronaldinhók, Thierry Henryk, Andrij Sevcsenkók a Decók, Frank Lampardok, Roberto Ayalák, Teodorosz Zagorakiszok, Alessandro Nesták nélkül...