Amit az UEFA-kupás ellenfelekről tudni kell

Az UEFA-kupa selejtező második fordulójában két magyar csapat próbálja kiharcolni a főtáblára jutást, az Újpest a svájci Servette, a Budapest Honvéd a lengyel Amica Wronki ellen lép pályára. Az első mérkőzésre augusztus 12-én, a visszavágóra két héttel később kerül sor.

A kispesti klub olyan együttest kapott ellenfélül, amelynek neve nem sokat mond az átlag magyar futballszurkoló számára, és ez nem véletlen: az Amica Wronki alig múlt tízesztendős. Igaz, a klub ennyi idő alatt is be tudott gyűjteni három kupagyőzelmet, és megkapaszkodott a lengyel pontvadászat élmezőnyében, így aztán senki se gondolja, hogy a Honvédnak könnyű dolga lesz.

Wronki városa Lengyelország nyugati részén, Poznanhoz közel található, és a település sokáig nem a labdarúgócsapatáról volt nevezetes, már csak azért sem, mert a városnak nem is volt komoly klubja egészen a kilencvenes évek elejéig. Az Amica Wronkit 1992-ben alapították, mégpedig azzal a céllal, hogy rövid időn belül beverekedje magát a profi egyesületek közé, és ezt a célkitűzést hamar sikerült is végrehajtani: az 1993-94-es idényben már a harmadosztályban szerepelt a gárda, majd miután az élen végzett, feljutott a második vonalba. Ott sem versenyzett sokáig, hiszen első nekifutásra második lett, és ezzel kiharcolta az első osztályban való szereplés jogát.

A legjobbak között az 1995-96-os pontvadászatban debütált az együttes, mégpedig nem is akárhogyan: rögtön az ötödik pozíciót szerezte meg, és ezt az előkelő helyezést a következő idényben is sikerült megőriznie. Az első komoly sikerre sem kellett sokat várni, hiszen 1998-ban nagy meglepetésre kupagyőztes lett a csapat, amivel története során először kiharcolta a nemzetközi porondon való szereplés jogát. És bár a bajnokságban a következő évben gyengébben teljesítettek a wronkiak (csak 11. lettek), a kupát sikerült megvédeniük, sőt, egy évvel később is elhódította a trófeát, vagyis sorozatban háromszor nyerte meg a lengyel kupát, ami ezt megelőzően utoljára a hatvanas évek végén a Górnik Zabrzénak sikerült.

Az idő tájt végre az első válogatott is kikerült az Amicából a csatár Pawel Kryszalowicz személyében, aki 2000-ben ott is hagyta a klubot az Eintracht Frankfurt kedvéért. Az együttes azonban nélküle is remekelt, 2002-ben például megint bejutott a kupadöntőbe, ahol ugyan vereséget szenvedett, viszont sikerült bajnoki szereplésének legjobb helyezését elérnie egy bronzéremmel. Ez utóbbit ismételte meg az előző szezonban az egyesület, és harcolta ki ismét az UEFA-kupában való szereplést.

A legutóbbi pontvadászatban egyébként Kryszalowicz már ismét az Amicát erősítette, hiszen visszatért Németországból, miután az Eintracht kiesett a legjobbak közül, és a csatárnak nagy szerepe volt a bronzérem kivívásában, hiszen 11 gólt ért el. Rajta kívül még az egykori, 1995-os csapatból még egy focista maradt hírmondónak, a szintén válogatott középpályás, Arkadiusz Bak, aki 2003 januárjában tért vissza a Polonia Warszawától.

Az előző idényben a kispadon az a Stefan Majewski ült, aki az 1999-es és a 2000-es kupagyőzelem idején is irányította a gárdát, később pedig a szövetségi kapitány Zbigniew Boniek asszisztense volt. Hiába lett azonban a vezérletével harmadik a bajnokságban a csapat, a szakvezetőt mégis menesztették az idény végén, utódja pedig Maciej Skorza lett, aki az elmúlt években a klub utánpótlásánál dolgozott, és emellett a jelenlegi szövetségi kapitány Pawel Janas asszisztense - Janas egyébként egykoron maga is volt az Amica mestere. Skorza munkáját a Górnik Zabrze volt edzője, Waldemer Fornalik segíti, kapusedzőnek pedig az egykori válogatott portást, Maciej Szczesnyt szerződtették.

Ami a játékoskeretet illeti, az nem változott különösebben: a legfontosabb távozó a kapus Grzegorz Szamotulski volt, aki az osztrák Admira Wacker Mödlinghez szerződött. A helyére két hálóőrt is szerződtettek: Arkadiusz Malarz az élvonalbeli Swit Nowy Dwórból, Radoslaw Cierznak pedig a másodosztályú Aluminium Koninból érkezett. Új szerzemény még a Groclin Grodzisk védője, Michal Stasiak, illetve a Nowy Dwór középpályása, Piotr Jacek, de a csapat elsősorban a tavalyi magra épül. Bakon és Kryszalowiczon kívül még az egykori válogatott támadóra, Jacek Dembinskire érdemes odafigyelni: az idén 35 esztendős csatár fénykorában, a kilencvenes évek végén a Hamburger SV-ban szerepelt, és alapembernek számított a hamburgiaknál.

Ami az eddigi lengyel-magyar párviadalokat illeti az európai kupákban, a mérleg ötvenszázalékos: a két ország képviselői eddig hatszor csaptak össze, és mindkét oldal három-három továbbjutást könyvelhetett el. Figyelmeztető jel lehet azonban, hogy a magyar csapatok az első három párviadalban mentek tovább (1958-ban az MTK a Polonia Bytom, 1962-ben és 1968-ban pedig az Újpesti Dózsa a Zaglebie Sosnowiec és a Legia Warszawa ellenében), a legutóbbi három alkalommal a lengyel fél örülhetett. Egyszer a Honvéd is a rövidebbet húzta, az 1973-74-es UEFA-kupa nyolcaddöntőjében a Ruch Chorzów hazai pályán 5-0-ra verte a kispestieket.