Vágólapra másolva!
Ha túl sok örömöt talán nem is csempészett az életünkbe, végül is a szokásosnál több csalódást és keserűséget sem okozott a magyar futball 2004-ben. Válogatottunkból egyelőre még a világhírű Lothar Matthäus sem tudott ötven százalékosnál jobb mérleget kicsiholni, és hiába a nem túl acélos BL-selejtőbeli ellenfél meg a csoportkörös UEFA-kupa, klubcsapatainknak is már csak a hazai frontokra kell koncentrálniuk a tavasszal. Viszont végre Angliában is vannak légiósaink, s akad közöttük, aki rendszeresen játéklehetőséghez is jut.   

Az év szomorú eseményeinek felsorolását egy borzalmas és sokáig felfoghatatlan tragédiával kell kezdenünk. Január 26-án Fehér Miklós, a Benfica 25-szörös válogatott csatára a Guimaraes elleni idegenbeli portugál bajnoki mérkőzés hosszabbításában váratlanul összeesett, s az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. A szakemberek a későbbi vizsgálatok után sem tudtak egyértelműen állást foglalni, de valószínűsítették, hogy veleszületett szívrendellenesség okozta a 24 éves játékos halálát.

Míg futballistáink a tavaszi szezonra készültek, a magyar olajipari vállalat, a Mol a mieinkkel egy selejtezőcsoportban szereplő horvát válogatott szponzorálásával borzolta a honi kedélyeket. Több szaktekintély és futballvezető élesen bírálta a lépést, még a visszafogott MLSZ-elnök, Bozóky Imre is felemelte a mutatóujját. Februárban a soproni rendőrség vádemelési javaslatot tett Bognár György ellen, akit Matáv-Sopron többmilliós sikkasztással vádolt.

Ellentmondásos időket élt meg ezalatt a Ferencváros. A liga sokadik határozata által - a debreceniek heves tiltakozásától kísérve - újra visszakapta korábban levont hat pontját, a klub megvásárlójaként feltűnt celladamos Kovács Ádámtól azonban hónapok óta hiába várta az első részletként beígér 300 milliót, csak magabizos ígéreteket és különös magyarázatokat kapott. A 2003 novemberében megkötött szerződést március végén bontotta fel a klub, májusban pedig magát a Celladam Rt.-t is felszámolták.

Nyáron, ha kicsit nyögvenyelősen is, de elindult az újabb bajnokság, bár a szurkolók kezdetben talán nehezen igazodtak el a kaotikus játékjogvásárlások nyomán kialakult új mezőny csapatai között. A nagy cserberében végül is a siófoki és a szombathelyi futballbarátok jártak a legrosszabbul, a Haladás ugyanis Pápára, a Balaton FC Diósgyőrbe tette át a székhelyét, míg a feljutást a NB II-ben kiharcoló DVTK nevezését klublicenc hiányában elutasította liga. Más kérdés, hogy mint az szeptemberben kiderült, a Diósgyőri BFC (illetve a csapatot működtető Siófok FC Kft.) szintén nem rendelkezett a szükséges papírokkal, egy forduló erejéig fel is függesztették az együttes játékjogát, de aztán az MLSZ és a liga közötti rövid huzavona után elsimult az ügy.

Jelenleg úgy tűnik, hogy mind a 16 csapat befejezheti a bajnokságot, az időről időre felszínre kerülő anyagi gondok azonban óvatosságra intenek, hiszen az év során az élvonalbeli csapatok közül hosszabb-rövidebb időre az Újpest, a ZTE és a Fehérvár is finoman fogalmazva bizonytalan helyzetbe került.

Nézőtéri erőszakban és rasszista megnyilvánulásokban ebben az éveben sem volt hiány. A négy kiállítással és egy emlékezetes Lipcsei-Torghelle afférral tarkított áprilisi örökrangadón tapasztalt zsidózás ügyében még az e tekintetben meglehetősen elnéző liga is vizsgálódni kezdett, a Millwall elleni huhogók miatt pedig közel tízmillió forintot kellett a Fradinak befizetnie az UEFA kasszájába. Az Újpest ugyanakkor megúszta 1,6 millióval a Stuttgart ellen kiakasztott önkényuralmi jelképeket, noha a lilák visszaesőknek számítottak a Servette ellen bemutatott látványos görögtüzek miatt.

Az MTK pályaedzőjének, Kenyeres Imrének fejét egy teli sörösdoboz találta el Debrecenben, és valami hasonló sorsot szántak Szűcs Lajosnak azok az újpesti ultrák, akik az októberi derbin ökölnyi kődarabokkal célozták meg a Fradi kapusát. Augusztusban a három személy megkéselésén kívül két rendőrkutyát is leszúrtak Fehérváron, szeptemberben a győri Reszeli Soós Istvánnak kellett testi épsége érdekében idő előtt elhagynia a diósgyőri stadiont (a mecs után pályára tóduló hazai huligánok a gyűlölt szakember hiányában a Vincze testvérek molesztálásával vezették le feszültségüket).

Nem vetett túl jó fényt focinkra az sem, hogy Torghelle Sándor és Dragóner Attila az átigazolási idősztakban egyszerre két csapattal is megállapodott - az ügyből a jogi csatározások miatt két hónapot kihagyni kényszerülő középhátvéd jött ki rosszabbul.

Az év egyik slágertémája, a dopping sem kerülte el a legnépszerűbb sportágat. Szeptember a NAC Breda légiósa, Pető Tamás produkált pozitív tesztet, és ötven év elteltével arról a feltételezésről is értesülhettünk, hogy a 1954-es világbajnok német válogatott ajzószerek segítségével győzte le Puskásékat.

A múltfeltárás idei legmegrázóbb fejleménye mégis Novák Dezső nevéhez fűződik. A Ferencváros korábbi válogatott labdarúgója a nyilvánosság előtt vallotta be: Nemere fedőnéven az előző rendszerben időről időre jelentéseket készített az FTC játékosairól.