1996-97: aranyérmek Ausztriától Svájcig

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Belgium tehát visszavette a vezető szerepet a magyar idegenlégiósok körében, az 1996-97-es pontvadászatban a belga élvonalban összesen tíz honfitársunk szerepelt, ám ez a tíz labdarúgó összesen négy klubban játszott, és a legjobb helyezésük az a nyolcadik pozíció volt, amit a Brockhauser Istvánnal felállt RC Genk ért el.

A magyar hálóőrnek a bajnokság második felére sikerült kiszorítania a kapuból Gert Doument, és így összesen 18 mérkőzésen védett. A két évvel későbbi bajnokcsapatból akkor már itt futballozott többek között Souleymane Oulare, Branko Strupar és Besnik Hasi, a csapat legjobbja azonban akkoriban egy bizonyos Bart Goor volt, aki az 1996-97-es idényben 18 gólt ért el.

Pontosan ugyanannyit, mint a szezon egyik nagy felfedezettje, Torma Gábor, aki az előző idényben még csak bontogatta szárnyait a Cercle Bruges színeiben, ekkor viszont valósággal berobbant a belga labdarúgásba. Balszerencséjére azonban szinte egyetlen társa sem akadt klubjában, így hiába rúgott ő 18 gólt és lett harmadik a góllövőlistán, ha a klub többi futballistája összesen nem tudott ennyi gólt szerezni: a Cercle az utolsó helyen végzett, és így kiesett a legjobbak közül.

A kiesés ellenére Torma elégedetten zárhatta a szezont, hiszen a válogatottba is bekerült, de nem lehetett csalódott Urbán Flórián sem, aki már a negyedik belga klubját fogyasztotta a Germinal Ekeren képében. Az együttesben egyébként Urbánon kívül még két magyar labdarúgó szerepelt, de Vincze István mindössze egy találkozón lépett pályára (akkor is csereként), és Kovács Ervin is kevesebb lehetőséget kapott, mint korábban, ő 13 mérkőzésen szerepelt.

Urbán ezzel szemben meghatározó alakja volt a gárdának, összesen 28 alkalommal vetették be, ám ezúttal nem a középpályán, hanem a védelem tengelyében számítottak rá, így csupán egy gólt ért el. Az Ekeren beverekedte magát a belga kupa döntőjébe, ahol hosszabbításban 4-2-re verte az esélyesebbnek tartott RSC Anderlechet (pedig a brüsszeliek már 2-0-ra is vezettek) - Urbán végig a pályán volt, Kovács Ervint pedig a második félidőben cserélték be.

Az RSC Charleroi-ban négy magyar kergette a labdát: Balog Tibor és Bukrán Gábor már korábban is itt szerepeltek, az idény előtt pedig Petry Zsolt, majd a szezon közben Jován Gábor csatlakozott hozzájuk. Utóbbinak remekül sikerült a bemutatkozása, hiszen első hazai mérkőzésén győztes gólt ért a La Gantoise ellen, majd a második hazai találkozóján ő egyenlített a Lierse SK ellenében.

Jován a későbbiekben még kétszer volt eredményes, így összesen négy góllal zárta a szezont. Balog egyszer, Bukrán és Petry pedig egyszer sem vette be az ellenfelek hálóját - igaz, a kapustól az lett volna a meglepetés, ha betalál. A belgiumi magyar légiót Bánfi János tette teljessé, aki az Eendracht Aalst védelmének alapembere volt, összesen 28 bajnokin szerepelt, és csapattársa volt az a Justice Sandjon is, aki egykoron a Vasasban Jessy néven futballozott.