Ketten az ötvenből - C. Ronaldo, Baraja

A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Baraja 1975. június 11-én született Valladolidban, és természetesen a helyi klubban kezdte el pályafutását. Tizennyolc esztendősen már a tartalékcsapatban szerepelt, ahol olyan jól futballozott, hogy felhívták a felnőttek közé, és már az 1993-94-es idényben bemutatkozhatott a Primera Divisiónban, ahol rögtön gólt is szerzett. Ennek ellenére a következő pontvadászatot is a B csapatban kezdte, és csak kilenc találkozón szerepelt a legjobbak között. Ezt követően azonban már végképp felkerült a felnőttek közé, és az 1995-96-os idényben alapembere volt a Valladolidnak.

Ennek hatására az Atlético Madrid igazolta le, ám a fővárosiaknál megint a B együttesbe került, és három idényen keresztül ott futballozott. Az 1998-99-es pontvadászatban azonban már nem lehetett őt nem észrevenni, hiszen ekkor védekező középpályás létére 11 alkalommal volt eredményes. Fel is került az első csapathoz, és a következő bajnokságban meghatározó ember volt a madridiaknál.

A klub azonban 2000 nyarán kiesett a Primera Divisiónból, és így Barajára megint az alacsonyabb osztály várt, ám a Valencia szerződtette. Héctor Cúper mester nagyra tartotta, és kulcsszerepet adott neki, amit Baraja remek játékkal hálált meg. 2001 nyarán súlyos térdsérülést szenvedett, és fél évet ki kellett hagynia, visszatérése után azonban megint kiválóan futballozott, és a nemzeti tizenegybe is visszakerült.

Az idei esztendő első bajnokiján a Villarreal ellen két góllal nyitott, és ez megadta az alaphangot a számára a 2004-es évre. Tavasszal igazi vezéregyénisége volt a Valencia együttesének, amely nem csak a bajnokságban, hanem az UEFA-kupában is menetelt. Baraja a Primera Divisiónban négy gólt ért el az év első felében, de a nemzetközi porondon is eredményes volt, a Bordeaux elleni negyeddöntőn idegenben szerzett gólt. A bajnokságban csak az utolsó két összecsapást hagyta ki, amikor az aranyérem már a Valencié volt, az UEFA-kupában pedig csupán egy találkozóról hiányzott, és az európai szövetség trófeáját is magasba emelhette.

Természetesen ott volt a nyáron Európa-bajnokságon is a spanyol csapattal, sőt az első két csoportmeccsen a kezdő tizenegyben szerepelt, de nem ment neki olyan jól a játék, mint klubjában, az utolsó csoportmeccsen a portugálok ellen már csak csere volt. Augusztusban megnyerte az európai Szuperkupát a Valenciával, majd a bajnoki szezont is góllal nyitotta. Ranieri mester rotációs szisztémában neki sincsen állandó helye a Valenciában, de még így is ő jelenti az állandóságot, eddig csupán három meccset hagyott ki. A bajnokságban már három találatnál jár, és a BL-ben is betalált egyszer. Az ötvenes listán teljesen jogosan szerepel, és ha a spanyolok jobban teljesítettek volna az Eb-n, akár még az első tízbe is beférhetne.