1992-93: Kiprich parádézott, Kozma liverpooli lett

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottság-szám elérése után szerződhetett profiegyüttesbe az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Érdekes módon a belga mögött a máltai és a finn légió volt a legtekintélyesebb: előbbi országban négy honfitársunk szerepelt. Máltán a már az előző szezonban is a St. Andrewsban futballozó Handel György remek idényt zárt, hiszen 16 találkozón tízszer volt eredményes, és ezzel hatodik lett a góllövőlistán, az együttes pedig nagy meglepetésre a negyedik pozíciót szerezte meg.

Az újonc Mellieha három magyar focistát is igazolt annak érdekében, hogy ne essen ki, de a terv nem jött be, a csapat ugyanis utolsó lett, és honfitársaink sem váltották meg a világot: Katona Zsolt és Varga Sándor csak elvétve lépett pályára, egyedül Szőnye Attilával lehettek elégedettek, aki egymaga hat gólt ért el, vagyis a csapat góljainak közel felét ő jegyezte.

A finneknél az FC Haka két magyar focistával is rendelkezett, a már két éve ott szereplő Katona Györgyhöz ugyanis egykori újpesti csapattársa, Schróth Lajos is csatlakozott. Mindketten két találatot szereztek, a csapat viszont csak hatodik lett.

A Dobesch Gyulával felálló Ilves még hátrébb végzett, hiszen a nyolcadik pozíciót szerezte meg, azonban a magyar légiósra nem lehetett panasz, hiszen csupán egy találkozót hagyott ki. A gárda kapusa egyébként az a Teumo Moilanen volt, aki pár évvel később az emlékezetes finn-magyar vébéselejtezőn a kapuban állt.

A Turun PS-ben Kajdy György hat találatig jutott, ami a kilencedik helyre segítette a gárdát. Az ötödik finnországi magyar Gruborovics Tibor volt, aki ekkor már évek óta az MP-t erősítette, ezúttal viszont kevés sikerrel, mert az együttes az előző évek remeklése után csak tizedik lett, majdnem kiesett.

Svájcban két magyar játékos is pályára lépett, de közülük csak Bodonyi Béláról mondható el, hogy standard csapattag volt. Az FC Bulle színeiben három gólt szerzett futballista nem sokat tudott segíteni a gárdán, amely az alapszakaszban az utolsó helyen végzett, majd ki is esett a legjobbak közül.

Az FC Sionban az utolsó fordulók egyikében cserélték be a fiatal Vincze Ottót, aki a klub ifistái között játszott, és a középpályásnak nem akármilyen csapattársai voltak, hiszen akkoriban Sionban szerepelt például a brazil Túlio, Roberto Assis (a jelenleg a Barcelonában futballozó Ronaldinho bátyja), illetve a svájci válogatott Sébastien Fournier, Alain Geiger és Marc Hottiger is.

Nem Kiprich József volt az egyetlen honfitársunk, aki 1993-ban bajnoki címet szerzett külföldön, hiszen ugyanezt a Cipruson légióskodó Dzurják József is elmondhatta magáról. Az Omonia Nicosia támadója ugyan nem volt olyan eredményes, mint egy évvel korábban, hiszen ezúttal "csak" 13 találatig jutott, de a csapat így is az élen végzett a pontvadászatban.

A görög pontvadászatban szereplő Katzenbach Imre sem tudta megismételni egy évvel korábbi remeklését, de azért ezúttal is meghatározó játékosa volt az Apollon Athénnak, és hat találatával második helyen végzett a házi góllövőlistán. Érdekesség, hogy megint szilveszter környékén ment neki a legjobban: december 23-án kétszer vette be az Olimpiakosz hálóját (igaz, az Apollon 5-2-re kikapott), majd a következő játéknapon, január 3-án győztes találatot ért el az Arisz Szaloniki ellen.

Végezetül szóljunk az osztrák LASK Linzben futballozó Víg Péterről, aki két alkalommal talált be, és mindkét gólja fontos volt: a Stahl Linz elleni városi derbin győztes gólt ért el, a Salzburg ellen pedig ő egyenlített ki.