Vágólapra másolva!
A legutóbbi idény váratlanul jól sikerült az FC Nantes számára, hiszen azok után, hogy az elnökség a bajnokság előtt a fiatalítást tűzték ki fő célul az együttes elé, a Kanárik végül a hatodik helyet szerezték meg. A jelenlegi pontvadászatban azonban korántsem megy ilyen jól a gárdának, amihez persze jelentősen hozzájárul az, hogy a nyáron szinte a teljes védelem távozott, az új szerzemények pedig egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Amikor tavaly nyáron az FC Nantes-nál a korábban a klub utánpótlásánál dolgozó Loic Amisse-t nevezték ki szakvezetőnek, akkor a szurkolók úgy érezhették: az egyesület ismét visszatért régi értékeihez. Korábban ugyanis éveken keresztül volt jellemző a nantes-iakra, hogy a csapat élén olyan szakvezető állt, aki azt megelőzően a tartalékokat trenírozta, hiszen a Kanáriknál a felnőttkeretben mindig rengeteg saját nevelésű focista szerepelt. Az előző idényre ez fokozottan igaz volt, a csapat szinte teljesen az ifjoncokra épült, és ennek meg is lett az eredménye, a gárda meglepően jól szerepelt, és végül a hatodik lett.

Úgy látszik azonban, hogy a vezetőséget ez sem győzte meg teljesen, illetve az is elképzelhető, hogy az egyesület anyagi helyzete kényszerítette a döntéshozókat arra, hogy megváljanak a legértékesebb focistáktól. Az FC Nantes ugyanis szinte a teljes védelmét eladta: Sylvain Armand, Mário Yepes és Ateba-Bilayi a Paris Saint-Germainbe, Nicolas Gillet az RC Lensba szerződött, márpedig a legutóbbi idényben mindannyian meghatározó játékosok voltak a csapatban. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy ugyancsak távozott a középpályás Mathieu Berson (Aston Villa), Stéphane Ziani (Servette FC), valamint a csatár Marama Vahirua (OGC Nice) és Viorel Moldovan (Servette FC), akkor megállapíthatjuk, hogy szinte egy teljes csapat elhagyta az egyesületet.

Mindez azonban azt jelentette, hogy a Kanáriknak ismét szakítaniuk kellett hagyományaikkal, és a megszokottnál több focistát szerződtetniük. Persze teljesen nem tértek el a tradícióktól: a védelembe például két dél-amerikai focista érkezett, ami az utóbbi időben jellemző volt az egyesületre. A kolumbiai balhátvédet, Alexander Viverost a Boavista FC-től vették meg, míg a paraguayi Júlio César Cáceres az Olimpia Asunciónból szerződött Franciaországba. A csatársorban a román Moldovan pozícióját honfitársára, Florin Bratura bízták, akiért 2,5 millió eurót fizettek a török Galatasaray SK-nak, de a támadósort erősítendő szerződtették az AC Ajaccio mali labdarúgóját, Mamadou Bagayokót is. A középpályát csak egy új focistával erősítették meg, ráadásul Aurélien Capoue korábban csak az alacsonyabb osztályokban futballozott, eddig a Romorantin labdarúgója volt.

A felkészülési időszak meglehetősen korán elkezdődött a Nantes focistái számára, hiszen a csapat pályára lépett az UEFA-Intertotó-kupában is, ahol az elődöntőig jutott. A nemzetközi sorozatban az új szerzemények még többnyire nem kaptak lehetőséget, és a bajnoki rajtra is csak Bratu és Capoue állt Amisse rendelkezésére - a csapat ki is kapott az FC Metz otthonában. Az első hazai meccsen az SC Bastia ellen azonban már Bagayoko és Cáceres is ott volt a gárdában, ám a Kanárik ennek ellenére sem tudtak nyerni, be kellett érniük egy ponttal, mint ahogyan a második otthoni fellépésen a Toulouse ellenében is csak egy pontra futotta erejükből. És mivel a Stade Rennes elleni idegenbeli mérkőzésen is vereséget szenvedtek, így két játéknap után a csapatnak mindössze két pontja van, ami rendkívül rossz teljesítménynek számít.

Amisse az első forduló kivételével a 3-5-2-es szisztémában küldte pályára együttesét, de a csapatrészek közül csupán a védelem tekinthető állandónak, itt a Nicolas Savinaud-Pascal Delhommeau-Cáceres trió kezdett mindhárom összecsapásom. A többi pozícióban azonban még nem alakult ki az ideális összetétel: a középpálya két szélén hol a védőnek számító Stephen Drouin és Denis Stinat, hol pedig a középpályás Capoue és Frédéric da Rocha. Utóbbi focista szerepelt belső középpályásként, közvetlenül a csatársor mögött is, ám ezt a posztot Gilles Yapi-Yapo is betöltötte már, aki viszont csatárként is pályára lépett.

Összességében véve elmondható, hogy a Kanáriknál még mindig az ideális összeállítás keresése történik, és ebből a szempontból a válogatott mérkőzések miatti szünet nagyon jól jött a szakvezetőnek. A tréner szempontjából azonban nagy probléma lehet, hogy az új szerzemények eddig várakozás alatt szerepelnek: Bratu és Viveros még csak egy összecsapáson szerepelt, Cáceres pedig rendkívül bizonytalanul mozog, ráadásul a Toulouse FC ellen még öngólt is vétett.