A szokásos csapatok pályáznak az aranyra a franciáknál

Az elmúlt szezonban a francia klubok meglepően jól szerepeltek a nemzetközi porondon, mindkét európai kupadöntőben akadt gall résztvevő (még ha vesztes is), ezt az eufóriát viszont némiképp csökkentette a válogatott gyengébb teljesítménye a kontinensviadalon. A bajnoki rajt előtt mindenesetre megszokott a hangulat: a legjobb játékosok nagy része megint külföldre távozott, és az aranyéremre is ugyanazok az esélyesek, akik egy évvel korábban.

Az Auxerre-hez hasonlóan az FC Sochaux-nál sem sikerült megtartani a meghatározó emberek egy részét: a csapatkapitány Pedretti mellett elment Frau és Mikael Pagis is. Tulajdonképpen egyikőjük helyére sem érkezett új ember, hiszen az egyetlen új szerzemény, Lionel Potillon védő, igaz, így legalább nem kell teljesen új csapatot építeni.

A középmezőny első felébe pályázik az FC Nantes is, amely szintén nem nagyon ragaszkodott az értékeihez, sőt, igyekezett csomagban értékesíteni őket: hárman Párizsban, ketten pedig Genfben, a Servette FC-nél kötöttek ki. Ráadásul a Kanárik változtattak tavalyi átigazolási politikájukon, mert a tőlük megszokottól eltérően három focistát is igazoltak külföldről, igaz, a szerzemények legalább a fiatalabb korosztályhoz tartoznak.

Az előzőnél valamivel jobb szereplésben reménykedik az RC Lens is: a Sang et Or kissé franciásította keretét, a rengeteg afrikai légiós közül Rigobert Song és Abdoulaye Diagne-Faye távozott, érkeztek viszont tősgyökeres gall labdarúgók, mint Nicolas Gillet, Carriere, Jérome Leroy vagy Eric Cubilier. De nagy dobásra készül az előző szezonban a kiesés ellen küzdő Toulouse FC is, amely papíron bizony alaposan megerősödött: Dominique Arribagé, Stéphane Dalmat és Daniel Moreira jó fogásnak ígérkezik.

A korábbi évek egyik legstabilabb gárdája, a Girondins Bordeaux feledtetni szeretné a legutóbb "megszerzett" 12. pozíciót: a keret minimálisan változott, és a saját nevelésű fiatalok továbbra is előnyt élveznek. A többi gárda minden bizonnyal már azzal is elégedett lenne, ha nem kellene izgulnia a kiesés miatt, és erre a legnagyobb esélye talán a Stade Rennes-nek és az RC Strasbourg-nak van.

A bretonok Bölöni László vezérletével várakozás felett szerepeltek az előző idényben, ám néhány kulcsember távozása (Petr Cech, Arribagé) kissé visszavetheti az együttest. A Strasbourg inkább erősödött, mint gyengült, az elzásziak megváltak azoktól a focistáktól, akiknek csak a fizetésük volt nagy, a teljesítményük már kevésbé, ami jót tehet a csapategységnek.

Külön kell kezelni az egyik újoncot, az AS Saint-Etienne-t, amely a frissen feljutottak szokásával ellentétben nem a biztos bennmaradásra hajt, ez csak a minimális cél, a Zöldek igazából akkor lennének elégedettek, ha ott lennének a középmezőnyben. Az egyik legnépszerűbb francia egyesület számára ez nem is tűnik olyan elérhetetlennek, a másik két újonc, az SM Caen és az Istres viszont minden bizonnyal már a 17. pozíció elérése esetén sem panaszkodna.