Olvasóink Matthäus válogatottjáról vitatkoztak

Olvasóink három fórumtopikban is mélyen kielemezték a múlt vasárnapi, kaiserslauterni barátságos mérkőzést, amelyen a magyar labdarúgó-válogatott 2-0-ra legyőzte az Európa-bajnokságra készülő német csapatot. Egyesek szerint Lothar Matthäus a siker záloga, míg mások úgy vélik, nem a német edző miatt nyertek a mieink.

Füzi László szerint nem alkotott maradandót a Matthäus-csapat: "Én igazán maradandónak azt nevezném, ha 2006-ban a vb-re kijutva túljutnánk a csoportból, de nagy siker lenne már az is, ha egyáltalán kijutnánk, és ott úgy esnénk ki, hogy megalázni semelyik meccsen nem tudtak. Ez a szint alatt azért nem gondolom, hogy olyan szavakat lehetne használni, mint a 'maradandó'. Lehet azt mondani, hogy nyertünk egy edzőmeccset egy nagynevű ellenféllel szemben (jééé, arra most már senki nem emlékszik, hogy legutóbb, nem is olyan régen a svábok egy ötössel terhelték meg a Stadionban a hálónkat?), vagy döntőbe jutottunk az iszonyatosan erős mezőnyt felvonultató ciprusi tornán :)), de eddig semmi emlékezetest, nemhogy maradandót nem alkotott itt senki 1986 óta (mert az utóbbi majdnem 20 évben csak selejtezünk, selejtezünk, és mindig kiselejteznek bennünket csont nélkül, még azt sem lehet mondani, hogy egy-két kapufa miatt maradunk le a tornákról. Egyszerűen simán nem ütjük meg azt a szintet, hogy megérdemelnénk a kijutást."

Sonny viszont sok pozitív momentumot látott: "Nem azt mondom, hogy ettől a győzelemtől, mondjuk, Torghelle, Gera vagy bármelyik magyar játékos jobb lesz technikailag, taktikailag vagy fizikailag. Nem ez a siker jelenti a kiutat a gödörből, de lelkileg nagyon sokat jelent nekik és nekünk, szurkolóknak is. Ezeknek a fiúknak milyen sikerélményük volt eddig? Szerintem nem sok. Király Gabinak igen, neki volt egy szenzációs idénye a BL-ben a Herthával, de a többieknek mi jutott eddig? Néhány siker itthon a magyar bajnokságban, de nemzetközi szinten jóformán semmi. Egy-egy ilyen siker nagy önbizalmat adhat a fiúknak, végre mernek majd hinni magukban, s mint tudjuk, aki mer, az nyer. A srácok nem féltek, és megállás nélkül mentek előre.

Tóth Andrist - folytatta Sonny - az első félidőben egyszer sem tudták átjátszani. Szélesi, Rósa és Leandro nagyon jól szűrtek középen, Huszti egymaga tartotta az egész bal oldalt, Gera igyekezett a megszerzett labdákkal megjátszani Torghellét, akinek a helyzetkihasználása előtt le a kalappal. A második félidőben feljöttek a németek, mi meg elfáradtunk. De mi mást vártunk? Azt, hogy mi diktáljuk majd a tempót? Hogy jobban bírjuk fizikálisan, mint ők? És ennek ellenére a védők a beadások legnagyobb részét kifejelték, kirúgták, amikor meg kellett, akkor védett Király Gabi. Nem azt mondom, hogy legközelebb is tutira megverjük a németeket, sőt azt sem állítom, hogy kijutunk a vb-re. De hiszek benne és nagyon szurkolok a csapatnak, mert máshogy nem is érdemes hozzákezdeni."

Főnök 1 a németekről már a "magyar labdarúgó-válogatott 2004" nevű népszerű topikban: "Ott volt egy nagy lepedő a következő felirattal: '50 éve világbajnokok lettünk, 1 hónap múlva Európa-bajnokok'. Sajnálom az illetőt, mert ezzel a játékkal a csoportkörből sem fognak továbbjutni."

Másik topikcím: "Szenzációs, mégis felháborító futballgyőzelem!" De miért is? Batik így vélekedik: "Meggyőződésem, hogy a magyar labdarúgás színvonalát szándékosan tartják alacsonyan már évtizedek óta! Most itt az ideje meneszteni a maffiát!"

Hetfield véleménye: "Azért egy Lisztes, egy Dárdai, egy Szabics... Ha ők is játszottak volna, talán kitömjük egy hatossal a németeket... :))) Egyébként ami nagyon szimpatikus volt, hogy a német közönség a végén lengette a német zászlókat, és tapsolt. Így kell hozzáállni. Kahn azt nyilatkozta, hogy szerencsénk volt, de gratulál."

Gipszes pedig azt gondolja, hogy:"Az a 22 ember szégyellje magát (tisztelet a kivételnek, mert van, aki tényleg sérült volt közülük). Remélem, magukba szállnak, bár az az igazság, hogy a mutatott játék alapján a vasárnapi magyar válogatottnak semmi szüksége rájuk. Aki azért focizott, mert szeret focizni, mert az az élete, és tesz is a magyar válogatottért, az vasárnap pályára lépett."

Tibalt-ot nagyon lázba hozta a siker: "Nagyon örülök minden magyar emberrel együtt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott ilyen csodaszép győzelmet aratott! Értékét talán a svéd-magyar 1-1-hez lehetne mérni, és úgyszintén a ZTE-MU 1-0-hoz, vagy még akár a 2000-es magyar-olasz 1-1-hez! Így nyugodtan nézhetem majd az Eb-t, mert ki lehet jelenteni, hogy akármelyik résztvevővel képes a magyar válogatott felvenni a küzdelmet!"

És végül Macsogabe összehasonlítja a magyar edzőket Matthäusszal: "Egervári, Garami, Bicskei, Csank, Gellei mind-mind jó edzőnek volt nevezhető a maga módján. Sajnos már a megjelenésükön, megnyilatkozásukban látszik, vajmi kevés motivációval rendelkeznek, s persze ha oda-odamondanak nekik, akkor meghúzzák magukat. Nem tartom egyiküket sem alkalmasnak arra, hogy a válogatottat vezessék. Egy ilyen német szakember, mint Matthäus, még motivált, edzőként is bizonyítani akar. Ezeknek a magyar 'szakembereknek' viszont nem tetszik, hogy nem közülük kerül valaki a válogatott élére, és ezt burkoltan a kapitány is érzékeltette. Remélem, végre beismerik, hogy jelenleg nem az ő hozzáállásukra van szüksége a magyar futballnak, és segítik Lothar munkáját. Mindemellett én is úgy érzem, ha részsiker a mostani győzelem, ha nem, meg kell adni ezeknek a játékosoknak a lehetőséget, mert bennük még van ambíció. Ha nem sikerül? Istenem, ugyanoda jutunk, mint az elmúlt 20 évben. Vesztenivalónk nincs, csak nyerhetünk!"