A németek szerint Matthäus átverte Völlert

A portugáliai Európa-bajnokság előtti utolsó erőfelmérés a németek számára alaposan félresikerült - írták a hétfői német lapok a 2-0-s magyar győzelemmel végződött vasárnapi kaiserslauterni mérkőzésről. A vereség után Rudi Völler, a németek kapitánya kijelentette, hogy újra kell gondolnia a csapat összeállítását. Lothar Matthäus büszke csapatára, és egy kicsit élvezni akarja a sikerrel járó dicsőséget, mielőtt folytatja munkáját a válogatott élén.

A német házigazdák a rájuk jellemző alapossággal és gondossággal szervezték meg az 1954-es labdarúgó világbajnoki döntő ötvenedik évfordulójának ünnepségeit, ám az esti záróakkord mégis keserű szájízt hagyott hátra Kaiserslauternben - erről az erősen tartalékos magyar válogatott "gondoskodott".

Pedig minden olyan szépen kezdődött! A két díszvendéget, Mádl Ferenc magyar köztársasági elnököt és vendéglátóját, Johannes Rau szövetségi elnököt hatalmas tömeg köszönti a kaiserslauterni Pfalztheater előtt. Magyar rezesbanda muzsikál, vidám felnőttek és kisgyerekek magyar és német papírzászlókat lengetnek, hétágra süt a nap, kattognak a fényképezőgépek, surrognak a videokamerák. A színház előcsarnokában az 1954. július 4-ei vb-döntő német és magyar mezeibe öltözött, fiatal labdarúgók pózolnak a hivatásos és amatőr fotósoknak.

A rendezvényt megtiszteli jelenlétével Kurt Beck, Rajna-Pfalz tartomány miniszterelnöke is. A díszvendégek között foglal helyet - a két államfő mellett - Egidius Braun, a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) tiszteletbeli elnöke, Rudi Seiters volt német belügyminiszter, Markus Merck, a német játékvezetők legjobbika, valamint az ötven évvel ezelőtti vb-döntő még élő magyar és német résztvevői.

A két és fél órás műsorban zene és próza váltakozik. A vendéglátók figyelme arra is kiterjed, hogy a muzsika is "kétlaki" legyen: megnyitó gyanánt a Pfalztheater zenekara Brahms Két magyar táncát adja elő, később fölcsendülnek Kodály Galántai táncai (balettkörítéssel), majd egy német szoprán részleteket énekel Kálmán Imre operettjeiből - ráadásul A montmartre-i ibolyá-ból származó dal egyik strófáját magyarul adja elő.

A műsorvezetői szerepkört betöltő két egykori rádiókommentátor, Rudi Michel és Szepesi György előbb a két államfővel, majd a veterán futballistákkal beszélget a színpadon az ötven évvel ezelőtti élményekről. A záró kérdést a 82 éves Szepesi teszi föl Raunak és Mádlnak: mit tippelnek az esti német-magyar labdarúgó meccsre? A német elnök a berni eredmény (3-2 arányú német győzelem) megismétlésére számít, magyar kollégája (akiről kiderül, hogy fiatal korában a Herend csapatában futballozott) viszont tudatosan ellentmond a papírformának: bízik abban, hogy a vendégcsapat kiharcol egy döntetlent a helyi stadionban.

A műsor után állófogadás, a DFB kitesz magáért: jobbnál jobb falatok, meleg és hideg ételek, desszertek csillapítják a díszes vendégsereg éhségét, a szomjat pedig kiváló sörök és rajnai borok oltják. Odakint a téren sincs ok szomorkodni: megnyíltak a sörsátrak és "wurstbudék" (kolbászsütödék), a "Kaiserslautern, Stadt des Fussballs" (K., a labdarúgás városa) mottójú plakátok alatt a legkülönbözőbb szuveníreket lehet kapni, köztük az 1954-es vb-döntőn a német csapat által viselt trikó hasonmás kiadását - potom 50 euróért...

Az egyik sátorban Heinz Kober nagy műsorszáma zajlik: a lelkes lokálpatrióta 90 percen át azzal szórakoztatja az egybegyűlteket, hogy fejből végigközvetíti az 1954-es német-magyar vb-döntőt, szóról szóra előadva a legendás (már elhunyt) rádiókommentátor, Herbert Zimmermann szövegét. Utóbbi egyébként CD-n is kapható a szuvenírárusoknál.

Délután öt óra felé megindul a tömeg a Betzenberg felé, ahol a legendás kaiserslauterni csatárról, Fritz Walterról elnevezett stadion fekszik. A magyar újságírókat a DFB különbusza szállítja a helyszínre. A járdán egyre több a "Suche Karten" (jegyet veszek) feliratú táblát lengető szurkoló - esélyük a nullával egyenlő, az esti meccsre hetekkel ezelőtt elkelt minden belépő. A DFB nem véletlenül választotta az évforduló helyszínéül a pfalzi várost: a legendás vb-győztes csapat tagjai közül öten az FC Kaiserslautern játékosai voltak, s a még élő szereplők közül is ketten (Ottmar Walter, Horst Eckel) a városban laknak. Ám ezen a vasárnapi estén ez sem segít Rudi Völler szövetségi kapitány fiain.

A toronymagas esélyes Eb-résztvevő védelme 50 másodperccel a kezdés után kinyílik, s ha Torghelle kicsit határozottabb, már ekkor vezetést szerezhetne az erősen tartalékos magyar válogatottnak. Hat perccel később aztán nincs mese: Gera zseniális átadásával Torghelle meglódul, "beforgatja" a nehézkes Nowotnyt, és a vetődő Kahn mellett szépen kilövi a hosszú sarkot. A sajtópáholyban ülő magyar újságírók tombolnak, miként a stadion keleti karéjában elhelyezett kétezer magyar szurkoló is. A 31. percben Torghelle ismét megvillan, ezúttal ballal veszi be Kahn kapuját. A magyarok öröme leírhatatlan, a 36 ezer német szurkoló viszont kezd türelmetlenkedni: a félidő végén füttykoncert kíséri az öltözőbe vonuló német játékosokat.

A második játékrészben több gól ugyan nem esik, viszont izgalom akad bőven. A németek görcsösen támadnak, a magyarok lelkesen, helyenként önfeláldozóan védekeznek. Az izgalmakra való tekintettel az államfői protokoll is módosítja a kivonulás időpontját: ahelyett, hogy már 20 perccel a lefújás előtt le kellene vonulnunk a DFB-buszhoz, maradhatunk a 90. percig, az utolsó másodpercig élvezve ezt a mérkőzést. Ez a meccs ismét igazolta a néhai német szövetségi kapitány, Sepp Herberger mondását: a labda gömbölyűk - azaz néha a jóval esélytelenebb csapat is nyerhet. Így történt ez 1954. július 4-én Bernben - majd 2004. június 6-án Kaiserslauternben is.