Vágólapra másolva!
Ritkaság, hogy az újságírót a külföldre készülő edző kéri meg, ha lehet, csak egy hét múlva írjon arról, hol vállal majd munkát. Márpedig ez történt, amikor is Kiss László a Maldív-szigetekre indult, hogy újra átvegye a  legnépszerűbb helyi csapat, a Valencia szakmai irányítását. Beszélgetésünkre még a tréner elutazása előtt került sor.

- Miért nem akarja, hogy írjunk távoli munkavállalásáról?
- Mert még utánam nyúlnának, mint történt legutóbb, amikor is egy "jóakaróm" kitelefonált arab klubom elnökének, természetesen minden negatívumot elmondva rólam. Egyébként már régen nem lennék itthon, csak a repülőjegyet kellett intéznem, ami kissé elhúzódott.

- Egyből elfogadta a Maldív-szigeteki klub ajánlatát?
- Nem sokat gondolkodtam rajta, hiszen komoly elismerésnek tartom, hogy visszahívtak, még akkor is, ha nem egy fejlett futballkultúrájú országról van szó. Ott viszont elismernek, s főként segítenek, nem gáncsoskodnak. Sajnos, Magyarországon nekem utóbbi jutott osztályrészül, egyértelműen ellehetetlenítettek, amit nem bírtam tovább cérnával.

- Mostanában mintha Détári Lajos is hasonló utat járna be.
- Így igaz. Döme igazat mond, tökéletesen egyetértek a nyilatkozataival, csak éppen egy dolgot nem tett ezekhez hozzá. Nevezetesen, hogy én ezt húsz éve szajkózom.

- Mennyi időre szóló szerződést köt?
- Két évre, hiszen ötvennégy évesen már kötelező bebiztosítani a jövőmet, gondolnom kell a három fiamra is.

- Összességében örömmel vagy inkább kényszerből megy a távoli országba?
- Inkább az utóbbi, ugyanis a szükség nem érzelmi kategória.

Bánki József