Ketten az ötvenből - Chivu, Zambrotta

Hivatalosan december 22-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, ezúttal két védőt, Christian Chivut és Gianluca Zambrottát.

A talján labdarúgó comói születésű, és a helyi csapatban kezdte pályafutását: már 17 esztendősen bemutatkozott a felnőttek között, amely akkoriban a másodosztályban szerepelt, de stabil csapattag csak a Serie C-ben lett egy évvel később. Ekkoriban még elsősorban támadó feladatokkal ellátott jobb oldali középpályásként szerepelt, és az első osztályú Bari is ilyen minőségében igazolta le 1997 nyarán.

A kiscsapatban gyorsan megszokta a Serie A légkörét, és hamarosan az egyik legtehetségesebb ifjoncnak tartották az élvonalban: az 1998-99-es idényben, 21 esztendősen 32 találkozón négy gólt ért el. Ezt követően vette meg őt a Juventus, ahol továbbra is a középpályán kapott szerepet, és rendszeresen pályára is lépett a Zebráknál, olyannyira, hogy nem sokkal később a válogatottban is bemutatkozott, és már a 2000-es Európa-bajnokságon is ott volt. Igazán nagy játékossá azonban Lippi keze alatt vált, aki némiképp kényszerből balhátvédet faragott belöle: Zambrotta képességeit jelzi, hogy ezen a poszton a világ egyik legjobbjává nőtte ki magát. Ma már kihagyhatatlan a squadra azzurrából és a Juvéból is.

Az előző szezon első felében hosszabb időt kihagyott egy, még a világbajnokságon összeszedett sérülés miatt, de a 2003-as esztendőre már ismét játékba lendült, és kiváló teljesítményt nyújtott. Noha nem futballozott valami látványosan (már csak posztjából adódóan is), de hétről hétre hibátlanul futballozott mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában. A BL-döntő első félidőben megszokott posztján a mezőny egyik legjobbja volt, de a szünet után átment a másik oldalra, és ott már nem volt olyan hatékony.

A jelenlegi idényben egyike azon kevés Juve-játékosnak, akik eddig mindegyik bajnokin ott voltak a kezdő tizenegyben, és a BL-ben is csak a Real Sociedad elleni idegenbeli találkozót hagyta ki. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a válogatottban az idei Eb-selejtezőkről egyetlen másodpercre sem hiányzott, akkor látható, hogy milyen nélkülözhetetlen futballista. Talán egyetlen "hiányossága", hogy nem valami gólerős, ebben az esztendőben mindössze két találatot szerzett: tavasszal a Bologna, ősszel pedig az Ancona ellen talált be. Az első ötvenbe kerülése teljesen jogos.