Elrabolt futballisták: a hírnév árnyékos oldala

A hírnév és a gazdagság, amely az élet sok területén előnyt jelent, akár sokba is kerülhet a világ legjobb sportolóinak, labdarúgóinak: ők és szeretteik emberrablók célpontjaivá válhatnak. Az AC Milan grúz válogatott futballistája, Kaha Kaladze is hasonlóképpen járt, öccsét, Levant 2001 májusában ismeretlenek elrabolták.

2001. május 13-án Levan elhagyta a család tbiliszi otthonát, és egy taxit hívott, hogy a közeli vasúti kórházba menjen, ahol éppen gyakorlatát töltötte: Levan ugyanis orvosnak tanult. Ahogy kilépett az ajtón, a taxisofőr látta, hogy három ember odamegy hozzá, lefogják, és egy fehér Lada Nivához vonszolják, amelybe betuszkolták, és a kocsi ezt követően elszáguldott nyugati irányba.

"A rendőrség egészen Mcketáig követte az autót, ami Tbiliszitől körülbelül húsz kilométerre északnyugatra van, de a rablók ott nyomtalanul eltűntek. Még ugyanezen az estén a bűnözők felhívták a nagynénémet, és elmondták neki, hogy hagytak a számára egy levelet, amit Levan írt. A nagynéném meg is találta a papírt, és abban az állt, hogy 600 ezer dollár váltságdíj ellenében hajlandóak elengedni őt" - meséli Kaladze.

Az emberrablás egyáltalán nem szokatlan Grúziában, és a többségükkel azokat a menekülteket gyanúsítják, akik a csecsen háborúk alatt költöztek Akhmetába. Két vöröskeresztes önkéntest és két spanyol üzletembert 2000 áprilisa óta nem találtak meg. Levan eltűnése előtt két héttel az egyik grúz minisztert, Petre Cikarisvilit és a barátnőjét is elrabolták, de őket pár nappal később a rendőrség megmentette a Pankiszi-szorosban.

Csak kevesen ilyen szerencsések: a rendőröknek manapság már nincs ilyen nagy hatalmuk arrafelé. Az oroszok szerint a hely a csecsen lázadók egyik fő búvóhelye, és legszívesebben katonákat küldenének a szorosba. Az Egyesült Államoknak viszont az a véleménye, hogy akár az Al-Kaida tagjai is bujkálhatnak ott.

Az akhmetai rendőrséget természetesen rögtön Levan elrablása után riadókészültségbe helyezték, de a nyomozás azóta nyugat felé, Abháziába tolódott. "Éppen Milánóban voltam az édesapámmal, amikor az eset történt. Több telefonhívást és névtelen leveleket is kaptunk, és egy videofelvételt is küldtek a számunkra. A felvételen Levan volt látható, amint bekötött szemmel segítségért könyörög. Nem csoda, hogy az édesapám úgy döntött, teljesíti a követeléseiket. Kobiba kellett mennie, hogy átadja a váltságdíjat" - emlékszik vissza Kaladze. Kobi egy kisváros Szamtrediában, 350 kilométerre nyugatra Tbiliszitől. Akárcsak Akhmeta, Szamtredia is tele van menekültekkel, akik a közeli Abháziából jöttek ide.