A jövő futballsztárjai lehetnek

Aki az égi csatornákon követte az U17-világbajnokságot, az megbizonyosodhatott arról, hogy ez a korosztály még valóban játéknak tekinti a futballt. Ugyan a taktikai húzások sem hiányoztak a tornáról, de a finnországi napok mégis a labdarúgás szépségéről, a játékról és elsősorban a gólokról szóltak: ilyen sok találat eddig csak egyszer született az U17-es vébék történetében, és az is biztos, hogy soha nem játszottak még ilyen fordulatos és izgalmas találkozókat. Nagy kérdés, hogy a rengeteg tehetséges fiatalból hányan lesznek ismert játékosok, mi mindenesetre igyekszünk bemutatni azt az öt focistát, akiknek erre a legnagyobb esélyük van.

Az argentin gárda elsősorban kitűnő csapatjátékának köszönhette a harmadik helyet, de ez nem azt jelenti, hogy a gárdában nem voltak kiemelkedő képességű futballisták. A csatár Peirone például a korosztályos Copa América után a vébén is bizonyította, hogy remekül érzi a kaput, hiszen három gólt ért el, mégpedig úgy, hogy eleinte csak csere volt. Igaz, ez nem volt szokatlan a számára, a kontinensviadalon Bolívia ellen úgy szerzett négy gólt, hogy csak a szünetben állt be.

Peirone Córdobában született, és édesapja is futballista volt, igaz, nem támadó, hanem védő a helyi Polideportivo de Villában. A kis Hernán viszont csatárnak állt, és mivel tehetséges volt, 13 esztendősen a San Lorenzóhoz került, ahol ontotta a gólokat a korosztályos együttesekben. Ez a válogatott irányítójának, Hugo Tocallinak is feltűnt, és behívta a nemzeti csapatba a csatárt, aki Marcelo Salast tekinti példaképének.