A Milan büntetőkkel nyerte a Bajnokok Ligáját

Lippi mester érezhette, hogy némileg a Milan uralta a játékot az első játékrészben, ezért Camoranesi helyett a sokszoros olasz válogatott Antonio Contét küldte be. A középpályás pedig majdnem első labdaérintésre betalált: Del Piero bal oldali álompassza után 8 méterről, fejjel telibe találta a felső lécet.

A 60. percben a nagy öreg, a milánóiak csapatkapitánya majdnem gólt szerzett: Pirlo a tizenegyesponttal egyvonalban, a jobbszélről elvégzett szabadrúgását Maldini 8 méterről a földre fejelte, az onnan felpattanó labda nem sokkal kerülte el a torinói kaput.

Viszonylag hamar, már a 66. percben a harmadik cserelehetőségét is kihasználta a Juve, a húzódást szenvedő holland Davidsot Zalayeta váltotta (azaz háromcsatáros játékra váltott az olasz bajnok), Costacurta helyett a brazil Roque Junior állt be a Milannál. Pár perccel később Tacchinardi besárgult a Zebráknál, az olasz kilencedik sárga lapját kapta az idei sorozatban. Carlo Ancelotti sem akart lemaradni, s a 71. percben megvariálta a csapatát, Pirlo helyett Serginhót küldte fel a gyepre.

A sok "adminisztráció" után egy kis focit is láthattak a nézők, előbb Conte 20-ról kilőtte a labdát a stadionból, majd a másik oldalon a brazil Serginho a balszélről ívelte középre a labdát, Inzaghi pedig nagyon közelről, a védőket megelőzve lőtt kevéssel a kapu fölé, 24 perccel a rendes játékidő vége előtt.

A Milan edzője úgy gondolta, hogy Rivaldo nem segíthet a Milanon, ezért az aranylabdás brazil helyett a védekező felfogású Ambrosinit (Ruí Costa helyett, a 87. percben) küldte be.

Conte helyzete jót tett a Juventusnak, támadásban maradtak a torinóiak a játékrészben, de a kísérletek eredménytelenek voltak. Néhány perces "pörgés" után egyre inkább a küzdelem vette át a főszerepet, a kapusok sokáig szinte tétlenül figyelhették a döntőt. A hajrában sem történt változás, igaz ezért egyik csapat sem tett túl sokat, a "csak gólt ne kapjunk"-jelszó volt érvényben.