Vágólapra másolva!
Egy évvel ezelőtt sokan azt jósolták, hogy őrségváltás lesz a Premiership élén, hiszen az előző szezonban a korábban sorozatban három bajnoki címet nyerő és tíz év alatt a második helynél rosszabb pozícióban egyszer sem záró Manchester United csak harmadik lett az angol élvonalban. A mostani szezon azonban ékesen bizonyította, hogy a Vörös Ördögöket nem lehet leírni: a MU visszaszerezte a bajnoki címet, ugyanakkor az élcsoportban nem sok változás történt, hiszen a második megint az Arsenal lett, és az első hatból öten a legutóbbi idényben is ott voltak a tabella első felében.

Ami igaz a Manchesterre (tudniillik, hogy elsősorban a védelemnek köszönhetően lett bajnok), annak a fordítottja tökéletesen illik az Arsenalra: az Ágyúsok a hátsó alakzatuk visszaesése miatt szorultak le az első helyről.

Az előző idényhez képest hattal több gólt kapott a csapat, és hiába rúgott is ugyanennyivel többet, ez csak az ezüstéremre volt elég. Pedig Arsene Wenger tavaly nyáron egy középhátvédet is igazolt Pascal Cygan személyében, azonban a francia bekk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a gárda hat vereségéből ötöt akkor szenvedett el, amikor ő volt az egyik középhátvéd. A szezont tulajdonképpen három középső védővel játszotta végig a csapat (Campbell, Keown, Cygan), és ez alapján még érthetetlenebb, hogy Wenger miért engedte el a saját nevelésű Matthew Upsont a Birminghamnek a szezon közben.

A saját nevelésű fiatalok hiánya amúgy is szembeötlő az Ágyúsoknál: a meghatározó játékosok közül csak Ashley Cole, Ray Parlour és Keown kezdte a Highburyben a pályafutását, míg a Manchesternél Giggs, Scholes, Beckham, Brown, Butt, a Neville-testvérek és O'Shea is ide sorolható. Az Arsenalnak még így is a kezében volt a sorsa, hiszen egészen az utolsó fordulókig vezetett riválisa előtt, ám az, hogy a 30. és a 37. forduló között csak egy meccset nyert a gárda (ráadásul ebben az időszakban esett ki a Bajnokok Ligájából is), már nem volt korrigálható. Wenger a kupagyőzelemmel vigasztalódhat, játékosai közül Thierry Henry pedig azzal, hogy mind a focisták, mind az újságírók őt választották meg az idény legjobbjának.